Közlemények Zala megye közgyűjteményeinek kutatásaiból - Zalai Gyűjtemény 28. (Zalaegerszeg, 1989)

Horváth D. Tamás: Lichtenvolner Ferenc keszthelyi ácsmester családja és gazdálkodása a XIX. század első felében

neve nem szerepelt többé az iskola anyakönyvében. A keszthelyi német iparosok egyébként ez idő tájt nagy előszeretettel Íratták be gyermekeiket a gimnáziumba. Ezek szerint az iskoláztatásnak gazdasági értelmét is látták és társadalmi mobilitás megragadható eszközének tekintették. S hogy voltak olyanok is, akik Júliusnál több sikerrel jártak, azt unokatestvére, ifj. Eichner Antal példája bizonyítja. (Id. Eichner Antal Lichtenvolner Ferenc feleségének, Eichner Annának a testvéröccse, mesterségét tekintve pedig rézműves.) A Júliusnál három évvel fiatalabb Antal 1834—1839 között elvégezte a keszthelyi premontrei gimnáziumot. Julius gimnáziumi tanulmányainak abbahagyása után apja mellé állt, hogy kitanulja az ácsmesterséget. Hogy ez a próbálkozása sikerrel járt, azt az is mutatja, hogy vándorkönyvében ez állt: „Lichtenvolner Julius számára mint ats legénnek ki adatott a vándor könyv Lichtenvolner Ferencnél, helbeli lakosnál tanulván mesterségét, Keszthelyen, ápril 21-én, 1841."

8 Július vándorévei mindenesetre nem tarthattak hosszú ideig, mert az 1844. évi adóösszeírás már újra apja házának lakójaként említi. A keszthelyi vándorkönyvekből azt is tudjuk, hogy Lichtenvolner Ferenc nemcsak saját fia számára adta át a szakma mesterfogásait. A keszthelyi Tornyos Fülöp, a soproni Stinakovits Antal és a zalacsányi Bedits János ácslegények 1840-es években kiállított vándorkönyveiben is az állt, hogy Lichtenvolner Ferencnél tanultak. Tehát a családtagok és alkalmi segítők mellett állandó alkalmazottakra is támaszkodott a keszthelyi ácsmester. Háztartás és mesterség A feleség, Eichner Anna halála 1847. március 29-én következett be, és Lichtenvolner Ferenc 1847. május 24-én hunyt el. Lichtenvolner Ferenc hagyatékának árverését halála után egy héttel, 1847. május 30-án tartották Keszthelyen. Az ácsmester betegsége hosszan elhúzódó lehetett, mert már az 1845. évi adóösszeírásban „tehetetlen" személynek nyilvánították. Végrendeletet nem találtunk a levéltárakban, holott valószínűleg készülhetett. A hagyatékról egy aláírás és keltezés nélküli becsű

9 maradt fenn, amelyre később rávezették az árverés eredményét. Tehát az elemzendő dokumentum több szempontból hiányos, de nagy terjedelme és részletessége sok szempontból elemzésre érdemessé és alkalmassá teszi. Különös sajátosságként említhető az, hogy lakóhelyiségről lakóhelyiségre haladva sorolja fel a tárgyakat, s ennek alapján a háztartás rekonstrukciója megalapozottabban végezhető el. Lichtenvolner Ferenc hagyatékának legértékesebb darabja a mezőváros főutcáján, a legmódosabb polgárok lakta Öreg utcában található ház volt. ZML. A keszthelyi legények vándorkönyvei. Lichtenvolner Ferenc ács hagyatékának becsüje és árverése, Keszthely, 1847. május 30. ZML. Keszthely, Hagyaték 1815—1849, 167. sz. A tanulmányban a hagyatéki becsű közlésétől eltekintek, mert egy a Néprajzi Múzeum kiadványaként a közeljövőben megjelenő forráskiadvány tartalmazza.