Közlemények Zala megye közgyűjteményeinek kutatásaiból - Zalai Gyűjtemény 28. (Zalaegerszeg, 1989)
Kapiller Imre: Sümegi tűzvés
Űgy látszik, hogy a tűz következtében a városból lényeges elköltözés nem történt. A házzal bíró és más házában lakó családfők száma lényegében azonos a két időpontban (340, illetve 339). A házak száma azonban jelentős különbséget mutat. Az elpusztult épületek jó részét ugyan valamilyen módon pótolták, de 1782/83-ban még mindig 22 lakóépülettel kevesebbet számolunk, mint 1778 79-ben. Rosty 1811-ben úgy vélekedik a város lakóházairól: „...az utolsó tüziveszedelemtül (t. i. 1798. k. s.) többnyire a házak épülésére és terjedisire nézve mind csekélyek s igen szűkek, alig vagyon 15—20 Ház, melyben a gazdán kívül, más szálló külön laktasson . . ." Az iparosok száma jelentősen visszaesett, 113-ról 87-re. Ez elsősorban az I. és II. osztályba soroltaknál jelentős. A III. osztályú iparosok száma mindig emelkedett. A tűzvésznél károsult iparosok közül 1782 83-ban csak 23 szerepel az összeírásban. A többiek — bár az összeírásban szerepelnek — elszenvedett káraik miatt nem tudták műhelyüket újra megnyitni. A mesterséget tovább űzők közül is mindössze 5 tudta munkáját a megelőző szinten folytatni. Az iparosok száma a következő években lassan emelkedett ugyan, de a század folyamán sosem érte el az 1778 79-ben jegyzett mértékét. 1783'84-ben 93; 84/85ben 99, 1785/86-ban 94, 1797/98-ban is mindössze 94 adózó fizetett adót mestersége űzéséből származó jövedelme után. A városi magistratus és a földesúr az ismétlődő tűzvészek ellen a következő időkben sem tette meg a szükséges óvintézkedéseket. Nem szabályozták az építkezések módját, nem gondoskodtak az oltáshoz szükséges kellő mennyiségű eszközről. A vármegye 1778-ban a Helytartótanács utasítására összeíratta az egyes településeken a tűzoltásra szolgáló eszközöket. 10 Eszerint a tűzvészt közvetlenül megelőző időben Sümegen mindössze a következő eszközök álltak rendelkezésre: víz tárolására szolgáló nagyobb edény (talán hordó) 6 db, ugyancsak 6 szekér, 20 létra, 12 vashorog, amely a kutakból való vízhúzásra szolgált, 6 vödör, 12 kapa, valamint 6 lámpa. Minthogy az összeírások a különböző járásokban nem azonos szempontok szerint készültek el, ezért a megye â következő évben megismételtette. Ekkor — 1779. májusában — Sümegen, minthogy a megelőző tűzvészkor „Omnia Instrumenta sub combusta .. .", vagyis minden elpusztult, semmiféle felszerelésük nincs. 2 " A megye csak a század utolsó évtizedében alkotott statútumot „A Gyulladásnak, vagy egészen leendő el-távoztatása, vagy, ha ki-ütnének, hamarább és szerentséssebben lehető eloltása eránt"1 . A statútum szerint minden olyan településen, ahol harmincnál több ház van, egy éjszakai vigyázót kell állítani, ahol a házak száma meghaladja a hatvanat, ott két vigyázó szükséges. A statútum rendelkezik a kemencék, kályhák építésének módjáról, a kémények rendszeres ellenőrzéséről. Ugyancsak intézkedés történik a tűzoltáshoz szükséges víz tárolásáról, valamint a lakosok egyéb kötelességeiről. A városban ismereteink szerint csak 1811-ben történt egy kísérlet a már többször hivatkozott Rosty Antal által, aki az alábbi módon próbálta a tűzi, s más veszedelmek eltávoztatására ekképp iparkodni : a gondatlanok, akik egyik 111 ZML. IV. l/'b. 1779. május 25. No. 14/46. 20 Uo. 21 ZML. IV. l/a. 1792. szeptember 11.
