Közlemények Zala megye közgyűjteményeinek kutatásaiból - Zalai Gyűjtemény 28. (Zalaegerszeg, 1989)

Szántó Imre: A keszthely-környéki hegyközségek kialakulása

azon szép szín alatt, hogy Templomot akar építtetni a Városban, sok házakat ... el betsültetvén, s más úton módon és azokon kívül sokat pénzen meg vévén . . . Városunknak lassanként leendő depopulatiojára (elnéptelenítésére) czéloznak minden intézetei, mert sem Templomot nem építtet, sem az elvett házakat a tulajdonosoknak vagy másoknak által nem adja . . . amint hogy már számtalanok a Városból illy formán ki szoríttatván, a Cserszeghi és más közel lévő Szőlő Hegyeken lévő szőllejeknél tartandü lakásra ki menni kínszeríttettek a nélkül, hogy az el vett Fundussik helyett hasonló fundusokat .. . nékik az Uraság assignait (kijelölt) volna . . ."

:>/l De a katonatartás súlyos terheitől való menekülési vágy szintén közrejátszott a hegyre való kiköltözésben. Mióta a 18. század első felében létrehozták és kiépítették a Habsburg-birodalom állandó hadseregét, állandósult a panasz Magyarországon a jobbágyságra hárított katonatartással kapcsolatos visszaélések és sérelmek miatt. Keszthelyt 1700-tól kezdve majdnem állandóan idegen katonaság lepte el.

35 Kaszárnya hiányában a katonákat magánházakban szállásolták el (a nemesi ház mentes volt a beszállásolás alól). „Szüntelen nyakunkon a katonaság" — panaszolták a keszthelyiek.

36 A katonák és szállásadóik közötti viszony az „inquarterisata militia" (beszállásolt katonaság) követelőzése és garázdálkodása miatt barátságtalan volt. Hiába adott ki a városi tanács újabb és újabb rendeleteket, hogy napi két font kenyéren kívül semmit sem tartozik a szállásadó a katonának adni. A beszállásolt idegen katona ritkán elégedett meg azzal, amit előírás szerint szépszerével nyújtottak neki. Szitkozódott, gorombáskodott, erőszakoskodott az aszszonynéppel.

37 Az állandó (stativans) katonaságon kívül az átvonuló (transiens) katonaság is sok költséget és gondot okozott a városnak. „Hogyha innend Tapolczára kelletik vinni a Transennákat, mivel azokat ottan beszállítani nem szokták, szegény marhás embereink majd Díszeiig, majd Halápig, majd pedig Monostor Apátiig kényszeríttetnek vinni a nélkül, hogy ezen hosszú fuvarozásokért jutalmat nyernének, úgy szinte, ha alá megye a Transenna, nem kis Komáromig, hanem Galambokig kelletik vontatni, s hordani".

38 Az állandó és átvonuló katonaság ellátása a jóformán kizárólag iparos és kereskedő városra súlyos terhet rótt. Ezt a helyzetet megunva a keszthelyi lakosság egy része kiköltözött a környező hegyközségekbe, kik azután „pincéiknél elszórva laktak". Ez olyan elszórt település volt, ahova nem lehetett kato:Ví OL FCsL P. 275. IV. 2/g. Községi iratok, 1353. csomószám. Keszthely város úrbéri perei. XIX. sz. Instantia Oppidanorum Keszthelyiensium. 1820. dec. IL: Uo. 1821. aug. 10.: ZML Keszthely város régi levéltára (a továbbiakban KVL) 1829. 35 Keszthelyi Balatoni Múzeum (a továbbiakban: KBM) Keszthely—Hévíz adattári anyag kijegyzése. I. sz. leltárkönyv. K. 57.220. Keszthelyi katonatartási számadás, 1807—8.: Bontz József: i. m. 1896. 133—137.: Klempa Károly: II. József látogatása Keszthelyen, é. n. 5., 3. sz. jegyzet. 3(i

OL FCsL Zalád. Nr. 2890. Az Tettes N. Vármegyéhez nyújtandó alázatos folyamodó levele a keszthelyi városi adózó lakosoknak közönségesen. Zalaegerszeg, _ 1807. ápr. 21. "''Wellmann Imre: A parasztság helyzete az 1767. évi úrbérrendezés előtt.. A történettudomány kérdései, 23. sz. Bp., 1955. 10—11. • : 38 OL FCsL P. 275. IV. Községi iratok, 1353. csomószám, -2/g: Keszthely város' úrbéri perei. XIX. sz. Instantia Oppidanorum Keszthelyiensium. 1820. dec. 11.