Közlemények Zala megye közgyűjteményeinek kutatásaiból - Zalai Gyűjtemény 28. (Zalaegerszeg, 1989)
Szántó Imre: A keszthely-környéki hegyközségek kialakulása
összeírás arról tanúskodik, hogy a „vitézlő rend" gazdálkodásának „veleje" Zalában a szőlő- és bortermelés volt. 25 Arra vonatkozóan nem rendelkezünk adatokkal, hogy a török időkben bort szállítottak volna Keszthelyről, viszont feltételezhetjük, hogy a szőlőbirtokosok — már csak egészségi okokból is — jelentős borfogyasztók voltak. A mezőváros lakói a fertőzött víz helyett szívesebben itták a bort. A szőlőgazdák borainak értékesítése a városi korcsmákban történt. A kisesküdtek között fontos szerep jutott a borbíráknak. Feladatuk az volt, hogy a szőlősgazdáktól megvásárolják a korcsmában kimérésre kerülő bort. A fogyasztói árat a korcsmákban a városi tanács állapította meg. Még a 19. században is ez volt a korcsmáitatás rendje. 2f; A Keszthely környéki szőlőhegyek benépesedése a török kiűzését követő időszakban tovább tartott. A hegyre javarészt a keszthelyi lakosságnak nehezebb életkörülmények közt élő népfölöslege vándorolt ki, kezdetben lakóházzá átalakított présházba. Később külön épületeket építettek. 27 A kivándorlás oka a város lakóinak természetes szaporodásában, és az elfoglalható városi terület szűk voltában jelölhető meg. ,,A népesség a város kebelében szaporodván, miután háztelkeket pénzért sem kaphattak az uradalomtól, kénytelenek valának maguknak menedék helyet keresni, melyet szőllőjöknél meg is találtak". 28 A lakosság nagyobb arányú növekedése a 18. század utolsó évtizedeitől indult meg. 211 Keszthelynek 1778-ban a hozzá tartozó hegyközségekkel együtt az egyházlátogatási jegyzőkönyv szerint 3161 lakója volt. 30 Fényes Elek szerint az 1830-as évek végén Keszthely 6740 lakossal rendelkezett: ebből 6258 katolikus, 18 evangélikus, 4 reiormátus és 460 zsidó. 31 Ez a szám a 19. század derekára 7024-re növekedett: ebből 6500 katolikus, 24 evangélikus és 500 zsidó. 32 Keszthelyen a lakosok — Fényes Elek szerint — „szőlőművelésből, kézművességből és iparból, valamint kereskedelemből élnek". 33 A 19. század elején erősödő szőlőhegyre történő áttelepülési mozgalom hajtóerői közt szerepet játszott a földesúri és az állami terhek súlya alóli menekülési vágy is. Főként a Festeticsek különböző erőszaktételei, a házhelyek elvétele, az uradalom mohó terjeszkedése, a városi úrbéres illetőségek elvonása játszottak közre. „A Méltóságos Uraság (gróf Festetics György — Sz. I.) 25 Uo. pag. 764., 765., 766.: OL BCsL Missil. 33 173. Nagy Ferenc Batthyány Ádámhoz. 1688. okt. 3. 2i ^Eszes László: Gersei Pethő László. Kézirat. Gyenesdiás, 1982. 49. 27 Vajkai Aurél: i. m. Néprajzi Értesítő, 1939. 4. UÖ.: Cserszegtomaj helynevei. VemMK 2. sz. Veszprém, 1954. 100. 28 OL FCsL K. i. 1354-b. 36. 253/842. 12. Id. Sándor Pál: i. m. 1961. 9.: Varga János: A jobbágyi földbirtoklás típusai és problémái 1767—1849. ÉrtTTK Uj sorozat, 41. sz. Bp., 1967. 55., 82.: Vajkai Aurél: i. m. Eth. 1956. 57. s. köv. 92 Korabinszky, J. M.: Geographisch-Historisches und Produkten Lexikon von Ungarn. Pressburg, 1786. 300—301.: Vályi András: Magyarország leírása. II. Buda, 1799. 356—357. » Bontz József: i. m. 1896. 56. 31 Fényes Elek: Magyarországnak, s a hozzá kapcsolt tartományoknak mostani állapotja statisztikai és geographiai tekintetben. I. Pest, 1841. 470.: Bontz József: i. m. 1896. 138. 32 Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára. I. Pest, 1851. 215. 33 Uo.
