Közlemények Zala megye közgyűjteményeinek kutatásaiból - Zalai Gyűjtemény 28. (Zalaegerszeg, 1989)

Orbán Sándor: A paraszti érdekvédelem felszámolásának része a mezőgaz-

got a korábbi és újabb érdekvédelmi szervezeteitől, sőt az érdekvédelem legcsekélyebb intézményesülési lehetőségétől is megfosztotta. Ezzel nemcsak a többség termelői tevékenységének és egyáltalán egzisztálásának támogatásáról még azután is hangoztatott, sőt legfelsőbb határozatokban rögzített szentenciák váltak üres szólamokká, de veszélyes léket kapott a munkás—paraszt szövetség ügye is. Ha az ország és benne a falu helyzetében változtatott is az 1953 júniusi KV határozatot követő forulat, a dolgozó paraszti érdekképviselet szervezésének kérdése mégis csupán a termelőszövetkezeti tagságra leszűkítve vetődött föl. így is azonban csak megvalósítatlan terv maradt. Még a fölülről kezdeményezett és kimutathatóan dolgozó paraszti összetételű „termelési bizottságok" szervezése és tevékenysége is gyakorta a szektás értetlenségbe ütközött. A termelőszövetkezetekkel kialakult gyenge kapcsolatokra és arra hivatkozott egy 1954 őszi, összegző jelentés, hogy az egyik járásban ezt a tevékenységet azért nem támogatja a pártbizottság, „mert a dolgozó parasztok összejönnek és narodnyik irányzat alakul ki". S bár újabb halvány ígéretet jelentett, hogy a párt 1954 őszén tartott III. kongresszusán ismét szóba került az utoljára az 1953 tavaszi választásoknál működtetett népfront demokratizálása és a hozzá kapcsolható tömegkezdeményezések, nevezetesen bizonyos hagyományos formák: gazdakörök, olvasókörök és más hasonló keretek felelevenítése, ám 1955-ben ezekre is lecsaptak. Mindössze ezer ilyen kör létrejöttét tartották számon, mégis egy külön a Hazafias Népfronttal foglalkozó év eleji PB határozat arra hivatkozva, hogy a népfront felélesztése sok helyütt „falun az osztálybéke illúzióját keltette" és ..demagóg követelésekkel" járt, elutasította az olyan törekvéseket, hogy a „Hazafias Népfront mozgalmával párhuzamosan megszülető gazdakörök, olvasókörök, népkörök a népfrontnak mintegy helyi szervezeteivé váljanak". Ezzel — szerinte — „lényegében megnyitják a kaput a parasztdemagógia, az elvtelen politika" előtt. Mi sem érthetőbb, mint hogy e határozat nyomán egyre több helyen „fedik fel" és túlozzák el a „parasztegységnek", a „demagógiának" és annak a veszélyét, hogy a „kulákok befurakodnak a vezetésbe" és a különböző körök tagjai vagy vezetői arra törekednek, hogy ezeknek az ..érdekvédelmi szerepét és jellegét domborítsák ki". Sőt — mint írták — azzal is fenyegetnek e kezdeményezések egyes helyeken, hogy a kisgazdapárt vagy a parasztpárt „újjáélesztésének gondolatát dédelgetik". Épen ezért e jelentés azt tartotta, hogy „a népköröket, olvasóköröket (gazdaköröket) nem helyes és nem is szükséges felülről kezdeményezni és szervezni". Nem várattak hosszú ideig magukra azok a határozatok, amelyek a III. kongresszuson kezdeményezett népfrontpolitikához kapcsolódó, „veszélyesnek" tartott szervezeti kereteket, nézeteket, mint a „jobboldali opportunista elhajlás" tüneteit elvetették. Az 1955 márciusi KV határozat a párt vezető szerepének a Hazafias Népfrontban való lebecsülésében, egy májusi PB határozat az ifjúság körében „felelevenített.. . népies nézetekben", egy júniusi pedig a többi között a felsőoktatási intézményekben „a parasztszármazású hallgatók körében helyenként életre kelt .. . narodnyik ideológiában" jelölte meg és ítélte el e tüneteket. A „népfrontbizottságokban, termelési bizottságokban, gazdakörökben ... ás más tömegszervezetekben" — szögezte le ugyancsak jú-