Közlemények Zala megye közgyűjteményeinek kutatásaiból - Zalai Gyűjtemény 28. (Zalaegerszeg, 1989)

Orbán Sándor: A paraszti érdekvédelem felszámolásának része a mezőgaz-

niusban egy másik határozat — „a falusi pártszervezeteknek az a feladata, hogy népszerűsítsék a szövetkezeti gazdálkodást". 1956 elején pedig arról határoztak, hogy tevékenységüket korlátozandó, a különböző köröket, „amelyek helyiséggel rendelkeznek „fokozatosan a falusi kultúrotthonokhoz kell kapcsolni. . . ezért további gazdaköröket nem kell létrehozni." Valamelyes változás ugyan a szovjet párt XX. kongresszusa után ismét mutatkozott a népfront megítélésében, de helyi bizottságai és a különböző falusi körök csak a válság nyári előrehaladása idejétől kaptak zöld utat. A dolgozó paraszti érdekvédelemről azonban közvetlenül még ekkor sem esett szó, legföljebb azt indítványozták, hogy „vonják be a vezetésbe, a népfront-bizottságok munkájába a volt koalíciós pártok demokratikus vezetőit, tagjait". Az érdekvédelem még október 23. előestéjén is csupán a termelőszövetkezetekkel összefüggésben merült föl olyan megfogalmazásban, hogy azok ilyen célból és gazdasági működésük előmozdítására „önkéntesen járási, megyei központokat hozhassanak létre". Ugyanakkor javaslat született a „legeltetési bizottságok" és a legelőhasználat újbóli szabályozásáról. Annál elementárisabban törtek fel a szélesebb érdekvédelem megszervezésének igényei október végétől. Nem volt olyan a parasztságtól kezdeményezett vagy azt érintő, esetleg arra hivatkozó szervezkedési kísérlet, s főleg propaganda-megnyilvánulás, amely annak érdekvédelmét zászlajára ne tűzte volna. Az új MSZMP központ Falusi Osztály mindezt decemberben még a valóságnak megfelelően abból magyarázta, hogy korábban a MEDOSZ csak „a mezőgazdasági bérmunkásokat egyesítette", és ezért az újra jelentkező kisgazdapárt és parasztszövetség könnyen tudott „szinte napok alatt az egész országra kiterjedő mozgalmat létrehozni". Ugyanakkor hajlott arra is a Falusi Osztály, hogy a korábbi FÉKOSZ, UFOSZ és parasztszövetségi vezetőkkel a szövetkezeti tagság és a dolgozó parasztság számára létrehozzák a „Magyar Parasztok Érdekvédelmi Szövetségét", amelynek helyileg aktívái, megyénként és országosan pedig önálló szervei alakulnának, sőt egy központi hetilapja is megjelenne. Bármily elismeréssel szóltak is a parasztság 1956 őszi tartózkodó, jobb esetben pozitívan cselekvő politikai magatartásáról, mégis a félelem az érdekvédelem bármiféle intézményesítésétől annyira beette magát a vezetés gondolkozásába, hogy levették a kérdést a napirendről. „Sok helyen a parasztoknak az a kívánsága, hogy saját érdekvédelmi szervük legyen" — nyugtázta a helyzetet a Falusi Osztály 1957 januárban. Hozzátette azonban: „ezek megvalósítása jelenleg nem lenne helyes, mert a pártszervezetek még gyengék és ezért könnyen pártellenes szervezetekké válhatnának." Bár — részben a munkástanácsok körüli küzdelem hatására — a paraszti érdekvédelmi szervezkekedés kérdését még a MEDOSZ is napirenden tartotta, a pártvezetés azonban közölte vele, hogy ilyen szervezkedésre „nem jogosította fel senki", és megismételte azt a korábi érvét, miszerint „'a demokratikus parasztszervezet megteremtése elvileg helyes, de ebben a pillanatban nem látják helyesnek, mert nincs garancia, hogy ebből ne legyen . . . rendszer elleni harc". A júniusi pártértekezlet tömegszervezetekre, mindenekelőtt a Hazafias Népfrontra vonatkozó határozata, majd. a júliusi agrárpolitikai tézisek, amelyek állami irányítás mellett csak „különféle termelői és tenyésztési szakegyé-