Közlemények Zala megye közgyűjteményeinek kutatásaiból - Zalai Gyűjtemény 28. (Zalaegerszeg, 1989)

Gyimesi Sándor: Az iparosítás Délkelet-Európában az I. világháború előtt

zeti termék növekedése azonban elmaradt az európai átlagtól, így a relatív különbség nem hogy nem csökkent, hanem még növekedett is. Joggal beszélhetünk tehát a fejlődés kudarcáról. Van tehát egy növekedő és iparosodó régiónk, ahol a növekedés együtt járt a fokozódó elmaradással. Ezt a paradoxont a kutatás az iparosítás tényezőinek vizsgálata segítségével vélte feloldhatónak. A legkézenfekvőbb magyarázat a késői induláshoz kapcsolódik. Ez nemcsak azt jelentette, hogy országaiknak igen hosszú utat kellett megtenniük ahhoz, hogy az előttük lévőket behozzák. Együttjárt ezzel, hogy a népességnövekedés hamarabb következett be, mint az iparosítás és ez rontotta az eredményeket. A fejlettebb nyugati ipar importjának is voltak negatív hatásai. Mindez azonban nem elégséges magyarázat s nem is mindig egyértelműen negatív tényezők: a népességnövekedés pl. a gyors iparosítás tényezője is lehet. Az iparosodás általában a nemzetállamok kialakulásával függött össze. Mint láttuk, a függetlenség elnyerése előtt alig beszélhetünk a modern ipar kezdeteiről. A függetlenség elnyerése tette lehetővé ezeknek az országoknak a közvetlen bekapcsolódását a világpiacba. A modern iparosítás megindulásában pedig a világpiaci kapcsolatoknak szokás döntő jelentőséget tulajdonítani. A világpiac elsősorban agrártermékeket és bányakincseket igényelt a balkáni országoktól. A bányakincsek közül külföldi tőkebefektetés, exporttermelés és mennyiség szempontjából egyaránt a romániai kőolaj volt a leg jelentőseb. A kőolajlelőhelyeket Ploestiben és Prahovónál az 1860-as években fedezték fel, de kitermelésük 1895-ben indult meg nagyobb mértékben. A befektetett tőke több mint 90%-a külföldi volt, elsősorban német, de jelentős francia, holland és amerikai is. A termelés nagy része exportra került és 1911ben az egész román kivitel 12%-át adta. Körülbelül hasonló arányban részesedett a kőolajtermelés és feldolgozás az ország ipari termelésének értékében is. Noha a leggyorsabban fejlődő iparág volt, a húzóágazat szerepét nem tudta igazán betölteni: a külföldi tőke igazán csak a kitermelésben volt érdekelt; a finomítás és feldolgozás, de még pl. a Feteke-tengeri csővezeték megépítése sem nagyon érdekelte. A külföldi tőke másik nagy beruházási területét a balkáni bányászatba a szerbiai színesfém-, vas- és szénbányászat jelentette. Szinte teljes egészében külföldi tőkével az összes ipari beruházások egynegyed-egyötödét jelentette ugyan Szerbiában, de ez a romániai kőolajiparéhoz képest elenyésző volt (185 illetve 17 millió). A kitermelésre hazai feldolgozóipar aüg épült s a befektetett tőke alacsony hozama miatt sem lehetett nagyobb iparfejlesztések ösztönzője (a termelési értéke a befektetett tőke 0,3-szorosa, ugyan ez a mutató a szerb élelmiszeriparban 1,7). A harmadik export exportra dolgozó bányatrület, a hasonló összetételű görögországi lavrioni érc- és széntermelés volt. Ennek nagyobb része görög társaság kezében volt, mellettük a francia tőkének van szerepe. Noha kezdetben itt is a kivitel a termelés ösztönzője, lassan a hazai fémfeldolgozás is fejlődik. A világpiac szívóhatása mennyiségét tekintve jóval nagyobb mértékben