Közlemények Zala megye közgyűjteményeinek kutatásaiból - Zalai Gyűjtemény 28. (Zalaegerszeg, 1989)

Benda Gyula: Inventárium és paraszti gazdaság a XVIII—XIX. században

szeírásban bukkannak fel. Ekkor még tárgyak jelenléte is alig utalhatott a baromfitartásra — mindössze egy-két borító, cserkeketrec jelenlétéből következtethetünk rá. Az úriszéki perekben előforduló tyúk és liba lopások a baromfitartás elterjedt voltára engednek következtetni. A baromfiakat azonban az összeírási gyakorlat egyértelműen figyelmen kívül hagyta (ez más vidékekre is igaz!). Egy-egy gazdaságról, háztartásról sokat elárul az ott tárolt termények, élelmiszerek mennyisége, összetétele. Horvát Mihály vagyonát 1801. október 25-én Meszesgyörökben írták össze. Ez számba vette nemcsak a vagyontárgyakat, hanem az élelmiszer- és terménykészletet is helyiségenként. A kamarában 6 kötés itilolt kendert és 25 tekercs gyaratott kendert találtak — vagyis az asszonyok otthon dolgozták fel a kendert. Egy kis véndölben és 2 fazékban vajat, egy egész hájat, egy másik vendéiben túrót jeleztek. Két zsák rozslisztet és egy zsák búzalisztet, egy zsák korpát, 2 és fél font szalonnát és körülbelül 10 köböl krumplit is 'tároltak itt. A padláson 20 köböl kukorica, 23 darab szárított hal, kb. 1 köböl aszalt gyümölcs és 28 köteg vöröshagyma és 27 köteg fokhagyma volt. A szőlőben présház és pince állt, ahol 25 hordóban 153 akó bort vettek leltárba. A présházban további élelmiszereket írtak össze: 4 „köttet" alma, 2 darab háj, 5 darab szalonna, 3 zacskóban borsó, egy zsákban kendermag. Ecot, pálinka és törköly is volt egy-egy hordónyi. Egy ilyen összeírás alapján gazdag képet kapunk a parasztgazdaság által a kertben és szántóföldön termelt és télire elraktározott javakról. A falusi hagyatéki eljárási gyakorlat következtében azonban éppen ezek számbavétele a leghiányosabb. A vitás örökösödési esetekben a falusi elöljáróság megbecsülte a felosztandó vagyontárgyakat, és az érdekelt felek ezekkel az összeírásokkal jelentkeztek Keszthelyen az uradalmi ügyvédnél, aki végrehajtotta a törvényes megosztást. Az osztozkodás eljárása elhúzódott, ezért eleve nem vették fel azokat a javakat, amelyek romlandók, illetve elhasználódnak. Ilyen az qtthon tárolt élelmiszerek nagy része. (Hasonlóképpen kimaradtak a falusi becsüből azok a tárgycsoportok, amelyeknek elosztását nem az uradalom, hanem a falusi hagyomány, közösség határozta meg. Iyen volt a ruhanemű, a női hozomány, az ágynemű. A becsük leginkább csak a nagyértékű bútorokat és a gazdasági eszközöket tartalmazzák •— a konyhai felszerelés is általában hiányzik). A már betakarított vagy még betakarítandó gabona- és bortermésről a családfő igen gyakran külön rendelkezett végrendeletében — azt feleségére vagy valamelyik fiára hagyta, mert az vett részt a munkában. A hagyatéki összeírásban természetesen ilyenkor nincs nyoma. Az otthon tárolt gabona, a pincében levő bor mennyisége tehát a legtöbbször ismeretlen marad, ugyanígy nem tudjuk meg azt sem, hogy milyen és mennyi élelmiszert tárolt egy-egy parasztgazdaság odahaza. A termelés vagy fogyasztás nagyságát és összetételét megint csak közvetve, a tárolóeszközök vagy az élelmiszer feldolgozásra szolyáló eszközök segítségével tudjuk megközelíteni. Külön kérdés annak felbecsülése, hogy mekkora értéket jelentettek a készletek. Sajnos az idézett vagyonösszeírás sem ad becsértéket, nagyon ritka viszont az olyan becsű, amelyik hasonlóan részletes. A családi osztályokban egyedül a borkészletekről esik gyakran szó — láthatóan ezek nagy értéket és