Közlemények Zala megye közgyűjteményeinek kutatásaiból - Zalai Gyűjtemény 28. (Zalaegerszeg, 1989)

Benda Gyula: Inventárium és paraszti gazdaság a XVIII—XIX. században

szevontan kerül be a becsübe. Ekkoriban azonban már elterjedt az a gyakorlat, hogy a házat, a- pajtát, az istállót, az óíat, a szőlőben a pincét, présházat, lakóházat külön becsülik meg. Ilyenkor a belső telek haszonvételét is feljegyzik. Forrásunk sokat elárul a gazdasági épületekről, gyakran leírja az építőanyagot, a tetőzetet, feltünteti a házban levő helyiségeket. A falusi épületek értéke nem magas a földek és az állatállomány értékéhez viszonyítva. A lakóházak esetében a következő hierarchiát állapíthatjuk meg: keszthelyi polgárház, keszthelyi parasztház, falusi ház, szőlőben álló hajlék. Az építőanyag falvanként különbözik. Az állatállomány esetében is kedvező a helyzet. A szarvasmarha és elsősorban az igás ökör nagy érték, ezért belekerült a becsübe. Igen gyakran a szarvasmarha állomány értéke meghaladja a paratszházét, és a föld után a legjelentősebb tétel. Ennek ellenére néhány jobbágy hagyatéki becsüben szekeret, ekét találnak, de szarvasmarhát nem. Oka valószínűleg a végrendelkezési szokásokban rejlik. Ha ugyanis az Ökröket végrendeletileg valamelyik örökösére hagyta, akkor az kimaradhatott a beesőből. Hasonlóképpen elhagyhattak a becsüsök egy-egy tehenet vagy borjút, amelyet a hagyatkozó valamelyik még hajadon lányának kiházasítására hagyott. Az esetleges hiányosság ellenére jelentős a szarvasmarhaállomány nagysága, és nem támasztja alá a 30-as évekre az adójegyzékekből kirajzolódó csökkenést. A növendékállomány összetétele azt mutatja, hogy az ökörnevelés még mindig jelentősebb gazdasági ágazat mint a tehéntartás. (A falvakban 1830 és 1849 között 79 ökörrel szemben csak 34 tehenet írtak össze, 47 tinót és csak 16 üszőt. A borjaknál az arány kiegyensúlyozottabb 8 és 10, de 12 esetben az állat nemét itt nem ismerjük.) Nehezebb kérdés annak megítélése, hogyan vették számba a sertésállományt. Szinte minden jobbágyportán, és számos városi ház mellett is összeírtak hidast, estleg ólat de ritkán fordul elő a becsükben öreg disznó, koca vagy akárcsak malac. (89 hagyatékból 24-ben.) Azok a becsük, kárjegyzékek, amelyekben a háztartás élelmiszereit is összeírták, arról tanúskodnak, hogy a disznóhús és főleg a szalonna, a háj fontos tartozéka volt a kamráknak. Mindez azt látszik igazolni, hogy a legtöbb háztartásban tartottak, illetve évente egyszer vágtak disznót. A sertéstartás a becsük tükrében kis jelentőségűnek tűnik. Az egyik lehetséges magyarázatot Kozma János bognár becsüje adja meg. Abban 2 igásökröt, 2 lovat, egy tinót és egy üszőborjút írtak össze. Majd a falusi elöljárók megjegyzik „A sörtvélesekből az atyafiaknak öszveegyesülésekkel az Ádám maradvány János testvér jenek nyomban kiadni tartozik egyesztendős göbe sörtvélest, a' többi az Ádámnak maradnak, minthogy György azokból jussát kikapta a szülőktűl." Más osztozásnál is előfordul, hogy az irat megemlíti: a felek in natura megosztoztak a disznókon. A sertés tehát nem olyan érték, hogy becsű szerint osszák el, illetve a szokásjog szerint a fiúk — az uradalom közbejötte nélkül — egyformán részesülnek belőle. Egy másik lehetséges magyarázat az, hogy a legtöbb gazdaságba süldőket vettek és azokat az év egyik szakában az udvarban hizlalták fel, a hidasban nem volt sertés. A paraszti állattartás kevésbé ismert, de a háztartás szempontjából lényeges ága volt a baromfitartás. Az inventáriumokból szinte teljesen hiányoznak a tyúkok, libák leginkább csak egy-két különleges esetben felvett vagyonösz-