Közlemények Zala megye közgyűjteményeinek kutatásaiból - Zalai Gyűjtemény 28. (Zalaegerszeg, 1989)

Benda Gyula: Inventárium és paraszti gazdaság a XVIII—XIX. században

BENDA GYULA: INVENïARIUM ÉS PARASZTI GAZDASÁG A XVIII—XIX. SZAZADBAN A paraszti élet kutatója a jobbágyfelszabadítást megelőző korokban elsősorban földesúri vagy megyei források alapján közelítheti meg tárgyát. Paraszti írásbeliség hiányában gazdálkodását csak az uradalom, az adóztatás feltehetően torzító tükrén keresztül ismerhetjük meg. A hagyatéki összeírások ígéretes lehetőséget kínálnak arra, hogy a paraszti háztartást, gazdaságot egy „semleges" forrás segítségével elemezzük. A falusi és mezővárosi lakosság esetében a hagyatéki eljárás ugyan az uradalom keretében zajlott, de a kezdeményező fél nemcsak az uradalom lehetett (mint pl. megszakadás esetén), hanem a paraszti örökösödési rend változásával, a hagyomány gyengülésével maguk az örökösök is. A XVIII. század végétől figyelhető meg az a paraszti törekvés, hogy a családi osztályt írásba foglalják. Az osztoztató hatóság az uradalmi ügyészség volt, de a hagyatéki becs üt a falusi, városi elöljárók készítették. A. becslési, számbavételi eljárást 1848 előtt mindenütt a helyi gyakorlat határozna meg. Az összeírás szempontjait, teljességét pedig az öröklési rend, a parasztság és az uradalom érdeke együttesen befolyásolta. Lényegében a hagyatéki és vagyonösszeírások (összefoglalóan inventáriumok) olyan sajátos forrástípusnak foghatók fel, amelyik legalább részben mentes lehet a feudális társadalom, az uradalom szemléletének torzító hatásától. Előadásomban három kérdésre keresek választ: 1. Tekinthetők-e az inventáriumok a gazdaságokról egy adott pillanatban felvett teljes leltároknak, amelyeknek segítségével vizsgálhatjuk a vagyon nagyságát, összetételét, a tőkeellátottságot, a termelést és a felhalmozást? 2. Nyomon követhetjük-e az inventáriumok segítségével az időben lezajló folyamatokat, azaz vannak-e inventáriumok egy hosszabb időszakon át, s ha igen, összehasonlíthatók-e? 3. Alkalmasak-e az inventáriumok statisztikai elemzésre (elegendő menynylségben állnak-e rendelkezésre és homogének-e), vagy segítségükkel csak leírást adhatunk, vagy pedig meg kell elégednünk illusztratív felhasználásukkal? A feltett három kérdésre a keszthelyi Festetics uradalom 1849 előtti forrásanyaga segítségével kívánok választ adni, de felhasználom a Néprajzi Múzeum több mint 8000 darabos inventárium-gyűjteményéből más tájak és korszakok leltárai alapján leszűrt tapasztalatokat is.