Közlemények Zala megye közgyűjteményeinek kutatásaiból - Zalai Gyűjtemény 28. (Zalaegerszeg, 1989)

Szántó Endre: Rezi a szocialista Magyarország építésének első szakaszában (1950—1956)

Az állatlétszám növekedésével megnőtt a legeltetési bizottság szerepe is. A bizottság a „régi közbirtokosság" keretén belül működött. A legeltetésért fizetett pénzösszeget a közbirtokossági jog határozta meg. 1952-ben a legeltetési bizottság 85 kh legelőjére 190 szarvasmarhát, 300 kh erdőterületére 95 db sertést hajtottak ki.

70 A legelő az állatlétszámhoz viszonyítva kicsi volt, a szakaszos legeltetés nem volt megoldható. Az állandó takarmányhiány miatt kora tavasztól késő őszig kihajtották a marhákat, néha még decemberben is. 1953-ban az erdei legeltetést is meg kellett szervezni a nagy takarmányhiány miatt.

77 A legeltető bizottság elnöke Budai Lajos volt, aki közmegelégedéssel töltötte be ezt a funkciót. A legeltetési díjból, mely évente 20 000 Ft körüli volt, két mezőőrt is tudott alkalmazni a bizottság. Az állatlétszám a rossz tartási körülmények ellenére is növekedett. 1955-ben 200 szarvasmarha, 50 sertés, 19 birka és 18 kecske tartozott a bizottság felügyelete alá.

78 1954. december 7-én a Zalaszántó és Vidéke Földművesszövetkezet keretén belül Reziben 37 taggal szőlészeti szakcsoport alakult. A szakcsoport az egyénileg gazdálkodó szőlőtermesztő gazdákat egyesítette, hozzásegítve őket bortermésük kedvező értékesítéséhez.

79 A szakcsoport megalakulásához döntően az járult hozzá, hogy 1954-ben a magán italmérési engedélyeket bevonták, így egyénileg nagyon nehezen lehetett a megtermett bort értékesíteni. Az alakuló gyűlésen Cserép Ferencet választották elnöknek. A vezetőségbe Vass Józsefet, Lancz Szilvesztert, Peresztegi Józsefet és Sencz Józsefet választották be. A vezetőség első lépése az volt, hogy borkimérési helyeket szerzett. 1955. február 20-án Várpalotán, 1955. július 24-én Budapesten a Garai téren, 1956. januárjában a Fráter utcában nyitott borozót a szakcsoport. 1955 őszén új elnököt választottak Vass József személyében. A borozók közül a várpalotai hozta a legnagyobb hasznot. Az egész városban híre lett a rezi bornak. A bort először saját hordójukban szállították a tagok, később a szakcsoport 45 szállítóhordót készíttetett erre a célra. A szakcsoport tagjainak évi átlagtermése az évek átlagában meghaladta a 10 hl-t. A nyereségből 1956-ban 5 db vetőgépet, 8 db szénkénegező gépet, háti porozókat, tároló boroshordókat vásároltak. A taglétszám egyre növekedett, mert a tagok lényegesen jobban tudták értékesíteni boraikat, mint azok, akik egyénileg próbálkoztak az eladással. 1955-ben a tagok száma 80 főre, 1956 tavaszán 92 főre emelkedett.

80 1956-ban felgyorsultak a belpolitika eseményei, amit a parasztság is élénk figyelemmel kísért. Januárban új adórendelet lépett érvénybe. Nagy hátránya volt a régi adózásnak — érvelt a tanácsülésen Leposa József, az új tanácselnök —, hogy az alacsonyabb földterülettel rendelkező adózókat kevés számú birtokcsoportba sorolta. Ennek az volt a következménye, hogy azonos adóterhelési szintet kapott az 1 kh-at használó a 4 vagy 5 kh-al rendelkező adózóval. ;G Rezi Legeltetési Bizottság Közgyűlési Jegyzőkönyv. 1952. IV. 20. "RTVBJ 1953. IV. 20. RTTJ 1951. VI. 3. 78 Rezi Legeltetési Bizottság Közgyűlési Jegyzőkönyve. 1955. ™RTI 96—17/1955. VIII. 27. W,

RTI 96—16/1955. V. 30. Vass József a szakcsoport vezetőjének elmondása (1980)