Közlemények Zala megye közgyűjteményeinek kutatásaiból - Zalai Gyűjtemény 28. (Zalaegerszeg, 1989)

Szarka Lajos: A Tihanyi-félsziget és a Balaton-felvidék az

latok elvégzését már nem tartotta megoldhatónak, s ezt július 7-én jelentette a hadügyminisztériumnak. A hadügyminisztérium úgy rendelkezett, hogy a Tihany erődítésére rendelt utászosztályok a Pestről odaküldött tisztekkel együtt Komáromba, a komáromi vár erődítéséhez küldessenek.

32 Időközben ugyanis a szabadságharc feltételei gyökeresen megváltoztak, s a katonai helyzet válságosra fordult. Július elején Haynau császári főserege Komáromnál, a cári fősereg Miskolcnál állt, délen Jellacic támadása volt várható, s Erdélybe is nagy erőkkel tört az ellenség. A válságból kiutat kereső katonai vezetés nem volt egységes. Görgey úgy látta, hogy előbb a császári erőket kell legyőzni a Komárom környékén összpontosítandó magyar seregnek. A tábornokok másik része, elsősorban Dembinski és Mészáros, a Tisza és a Maros szögében kívánta összpontosítani az erőket. A minisztertanács június 26-án előbb Görgey tervét fogadta el, de a győri csatavesztés hatására június 29-i ülésén Szeged környékét jelölte ki az összpontosítás helyéül."'

1 Görgey-július 6-án Komáromban a haditanács ülésén elvetette a kormány tervét, mivel az ellenséges nemzetiségektől övezett déli hadszíntért sem hadászati, sem harcászati szempontból nem tartotta alkalmasnak. Ezzel szemben rámutatott a Balaton-vidékre, mint olyan központra, ahonnan a háborút a magyar érzelmű lakosság támogatásával, természetileg alkalmas terepen lehet folytatni. Az esti órákban a Klapka elnöklete alatt másodszor összeülő haditanács — Görgey távollétében — elrendelte a fel-dunai sereg visszavonását a kijelölt helyre.'

5

'

1 Erre néhány nappal később, július 13-án került sor Görgey vezetése alatt, aki Komáromból kivonulva a Duna bal partján indult az egyesülésre kijelölt déli országrész felé. Ezt megelőzően, július 11-én a sereg Görgey elképzelésének megfelelően kísérletet tett a jobb parton lévő osztrák ellenség megverésére és állásainak áttörésére, de a Klapka vezette ütközet eredménytelen maradt.

35 A hadiesemények fentebb vázolt alakulása, azaz a Dunántúlra alapozott védelmi stratégia elvetése irreálissá tette az erődítési munkálatok folytatását. A kapcsolat fenntartása is megnehezedett a Szegedre költözött kormány és a várnokkari főigazgatóság között. Ez nem kizárólag a távolságnak volt köszönhető, hanem a szegedi postahivatal tájékozatlanságának is. A hadelnöki osztályfőnök Duschek pénzügyminiszternél panaszt tett, mivel a Tihanyba címzett sürgönyt 4 nap elteltével azon indoklással kapta vissza, „hogy ezen Tihanyt nem találhatni fel". Holott a posta kérdésére —• „váljon hol vagyon az a Tihany" — még azt is felírták: „Zala megyében".

30 Nyilván az említett okoknak volt szerepe abban, hogy Gaál Miklós július 17én Szántódon írott levelében — gyenge egészségi állapotára való hivatkozással — lemondott a várnokkari főnökségről, valamint tábornoki rangjáról s nyugalmazását kérte.

37 Aulich hadügyminiszter július 20-án továbbította Gaál a-OL H. 77. (Elnöki osztály) 1849:24120. sz. 33 Magyarország hadtörténete (főszerk. Liptai Ervin) I—II. Bp. Zrínyi 1985. I. 534— 535. p. 34 Klapka György: Emlékeimből. Bp. Szépirodalmi 1986. 166—167. p. a

"'Görgey: i. m. II. 255—257. p. 36 OL H. 77. 1849:24133. sz. 37 OL H. 75. (Általános osztály) 1849:26080. sz.