Közlemények Zala megye közgyűjteményeinek kutatásaiból - Zalai Gyűjtemény 28. (Zalaegerszeg, 1989)

Szarka Lajos: A Tihanyi-félsziget és a Balaton-felvidék az

Az erődítési munkák irányításával Gyulai Gaál Miklós honvédtábornokot bízták meg. Gaál Miklós 1848 őszén csatlakozott a honvédsereghez, s mint a császári hadsereg nyugalmazott mérnökkari alezredese, több évtizedes erődítési tapasztalattal rendelkezett.

5 Birtokai Zala megyében, Szegváron és környékén feküdtek, a tervezett védelmi rendszer északi vonalának közelében.'' A tábornok május 8-án Debrecenben kapott utasítást az erődítési munkálatok megkezdésére. Az utasításban kimondták, hogy „Tihanyból egy erős fegyverhelyet kell építeni, s alkalmas helyeken a Balaton-felvidéket is meg kell erősíteni". A munkálatok megkezdéséhez a Budát ostromló seregből egy utászosztály és egy, az építőanyagok őrzését ellátó zászlóalj azonnali kiküldését rendelték el. A nélkülözhető mérnököket a hadügyminisztérium biztosította, a többit a megyei mérnökökből lehetett kiegészíteni. A szükséges munkaerő és szerszámok biztosítását a környező megyék feladatává tették. Gaált 20 ezer pengő forint felvételére utasították, amely számadás terhe mellett a munkások, mesteremberek és katonák fizetésére szolgált.

7 Gaál május 10-én levelet intézett a hadügyminisztériumhoz, amelyben ismertette tervét, hogy hét helyen — vagyis Tihany, Szántód, MarcalrHídvég, Karakó, Váth, Városlőd és Tapolcánál — kívánja a sáncolást elkezdeni. A Déli-Bakonyra és a Balaton-felvidékre támaszkodó védelmi gyűrű oltalmában a nyár folyamán a Tihanyi-félszigetet úgy meg tudná erősíteni, hogy az bevehetetlenné válna, s hosszabb ostromlás esetén is kitartana. A munka zavartalan végzéséhez a kirendelt egy zászlóaljnyi gyalogságot nem tartotta elegendőnek — félve a Sopron körül táborozó ellenség hadmozdulatától — ezért arra kérte a minisztériumot, hogy küldjön még egy zászlóalj gyalogságot Balatonfüredre, valamint egy osztály lovasságot és egy, 6 fontos lövegekből álló üteget. Kérte azt is, hogy a dunántúli megyékből kiállítandó újoncokat szintén Balatonfüredre rendeljék, ahol ő begyakoroltatná és a tájék védelmére felhasználhatná őket. A minisztérium május 10-én nyílt rendeletet bocsájtott ki a dunántúli kerület megyéihez az alábbiak szerint: „Gaál Miklós tábornok és várnokkari főnök úr a dunántúli kerületben Tihany és több alkalmas pontok megerősítésére kiküldetik, mihez képest minden álladalmi polgári és katonai hatóságnak felelet terhe alatt meghagyatik, hogy nevezett tábornok úrnak a szükséges előfogatokat készpénzfizetés mellett kiszolgáltatni és általában kitűzött feladatában kezére járni és minden kitelhető segítséget nyújtani szoros hazafiúi kötelességének tartsa."

8 Gaált az erődítésekkel és a várostromokkal foglalkozó mérnökkar (várnokkar) igazgatójává is kinevezték. A várnokkar a műszaki vezérkar szerepét töltötte be, melynek szervezése és irányítása 'Bona Gábor: Tábornokok és törzstisztek a szabadságharcban 1848—49. Bp. Zrínyi 1987. 153. p. (i Gyulai Gaál Miklós honvédtábornok = Hazánk s a külföld 1868. 21. sz. (V. 21.) 321—322. p. 7 Nagy napok emlékei. '= Budapesti Újság 1890. 143. sz. (V. 25.) 20. p. Innen veszik át pontatlanul: Nóvák Mihály: Zalavármegye az 1848—49. évi szabadságharcban. Zalaegerszeg, Tahy 1906. 180—181. p., illetve Sörös Pongrácz: A tihanyi apátság története. I—II. Bp. Stephaneum 1911. II. 281—283. p. 8

Hentaller: i. m. 10—11. p.