Közlemények Zala megye közgyűjteményeinek kutatásaiból - Zalai Gyűjtemény 28. (Zalaegerszeg, 1989)

Molnár András: Kísérlet Csányi László perbefogására

beszédeket, szenvedélyes szónoklataival szinte kiprovokálta a többiek állásfoglalását. Különösen igaz ez a szólásszabadság védelmében mondott beszédeire, amelyekről 1837-től számolnak be a titkosrendőri jelentések. Ezek szerint az 1837. május 29-i gyűlésen megvetéssel beszélt a nádorról, azt mondta, hogy valamennyi élőlény között őiránta van a legkevesebb bizalommal, mert ő volt a kezdeményezője Kossuth letartóztatásának. Kijelentését a főispán rendreutasítása után sem vonta vissza, sőt megerősítette. Csányi augusztus 14-én mondott beszédének minden mondatában előfordult a „zsarnok" szó, s a kormány által a magyaroknak kínált méregpohárról beszélt, közeli véget jósolt a Szentszövetségnek, melyben Ausztria bízik, és fenyegetőzött, hogy a magyarok nem fogják a mostani törvénytelenségeket elfelejteni akkor, amikor a bajbajutott Ausztria segítségért könyörög a „forrón szeretett magyar nemzetnél". A szeptember 26-i közgyűlésen „fülsértő gúnnyal beszélt a kormányról", azt mondta, hogy a Kossuth bebörtönzéséhez hasonló esetek „még a legvérszomjasabb zsarnokok alatt sem fordultak elő, nemhogy az emberséges 19. században", és a kormány eljárását főbenjáró hitványságnak nevezte.

19 Csányit egész életében a nyers, ikendőzetlen, bátor (néhol már vakmerő) szókimondás jellemezte, és hogy a fentieket sem pénzsóvár besúgók találták ki, tanúsítja néhány helyi értékelés. Séllyey László zalai táblabíró írta apjának a május 29-i közgyűlésről: „Csányi László is szólt a tárgyhoz, erősebb kifejezésekkel illette a nádort, és őt vádolta a legfőbb eszközének a zsarnoki tettben. Beszédje elsőben tetszett, utóbb azonban erősebb kifejezéseit nem mindenki helyeslő. . Nem helyeselte, sőt kifejezetten ellenségesen fogadta Csányi fellépését a zalai konzervatívok egyik hangadója; Plánder Ferenc táblabíró, novai esperes: „Nálunk némely viszketeg gondolkodású és érzésű szabad elmék a kormányt, mely tiszte szerint a zabolátlanokat törvényes korlátok közé szorította, a fejetlenségre törekvő és lázadó ifjakat érdemek szerint büntette, a nyelveskedőket törvénybe idézte, nemcsak alattomba, hanem nyilvános helyeken, a megyék közgyűléseiben megtámadták, ocsmány kifejezésekkel törvénytelenségről, sőt zsarnoksággal vádolták. Ezt tette a szeptember 25-én Zalaegerszegen tartott tiszti választás alkalmából tekintetes Csányi László táblabíró úr is."

21 Csányi azonban magára maradt éles kijelentéseivel, még a zalai szabadelvű tábor egyik mérsékeltebb vezéralakja, Cserfán Sándor táblabíró (a szentgróti Batthyány-uradalom ügyvédje) is így értékelte szereplését: „. .. nép nélkül arisztokrácia ellen harcolni hiúság, egyes ember csak feláldozhatja magát, de nem segíthet, elmagyarázzák szavait, felségsértésig csigázzák . . . "

22 19 A titkosrendőri jelentéseket az „Informations-protocolle der Ungarisch—

Siebenbürgerischen Section" 1837—1847. 1—2. köteteiből idézi: BARTA 593—594. p. 20 ZmL. Séllyey család levéltára. Séllyey Elek levelezése. Séllyey László S. Elekhez. Zalaegerszeg, 1837. május 30. 21 Plander Ferenc bejegyzései a novai keresztelési anyakönyvbe (másolatban): ZmL. Letétek. Egyedi vegyes iratok gyűjteménye. 5766. sz. Politikai szerepéről: Degré Alajos: Plánder Ferenc élete, egyénisége, politikai nézetei. In: Plánder Ferenc: Göcsejről (A Göcseji Múzeum Közleményei, 29.) 22 ZmL. Séllyey es. lt. S. Elek levelezése. Cserfán Sándor S. Elekhez. Apáti, 1838. január 22.