Közlemények Zala megye közgyűjteményeinek kutatásaiból - Zalai Gyűjtemény 28. (Zalaegerszeg, 1989)

Molnár András: Kísérlet Csányi László perbefogására

Csányi László minden tekintetben alkalmasnak látszott arra, hogy hűtlenségi pert akasszanak a nyakába, s ezzel a zalai ellenzék egészét (nem utolsó sorban magát Deákot is) megfélemlítsék. Deák Ferenc mind Wesselényi védelmében, mind a zalai megyegyűléseken túlságosan „jogszerűen"', sebezhetetlenül járt el ahhoz, hogy bármilyen ürüggyel is beleköthessenek. Csányi viszont maga „gondoskodott" támadási felületről, így perbefcgásával egyszerre semlegesíthették volna a zalai ellenzék legradikálisabb szónokát, és a Deákot támogató tábor vezérkarát. Csá íyi szerepléséről a fizetett kémek és a zalai konzervatívok feljelentései elég adatot szolgáltattak ahhoz, hogy a Királyi Fiscus vizsgálatot rendeljen el ellene. A vallató parancsot 1837 decemberében küldte meg a nádor Hertelendy Imre zalai főszolgabírónak címezve. Hertelendy a nádor utasítását az ellenzék kérésére az 1838. január 15-i közgyűlésen mutatta be. A megye vezetői sérelmesnek találták, hogy a vallatóparancs a hivatali út mellőzésével, az egyik alárendelt tisztviselőnek érkezett, amihez nem lett volna joga a nádornak (a nádor levelét előbb a közgyűlésen kellett volna bemutatni, s ha az jóváhagyta, csak akkor kerülhet a főszolgabíró kezébe, végrehajtásra az ügy.)'-'

:! Az öt pontból álló vallatóparancs lényege a következő volt: vallják meg a tanúk, hogy az 1837. szeptember 26-án tartott gyűlésben a királyi leiratok felolvasása után kik és milyen beszédet tartottak, kik, milyen kifejezésekkel éltek, nevezetesen Csányi László élt-e azzal a kifejezéssel, hogy „a legvérengzőbb Tyranus alatt sem történtek olyanok, mint amelyek ezen szelídnek és felvilágosodottnak kigúnyolt 19-ik században történnek", nevezte-e Csányi a kormány tetteit „cégéres cinkosságoknak", egyáltalán milyen kifejezésekkel élt, „nem vitatta-e makacsul", hogy a király tilalma ellenére is szervezzen az ellenzék értekezletet Pozsonyban, ajánlkozott-e oda önként elmenni, és másokat is rá akart-e beszélni erre?

2

'

1 A vallatóparancs felolvasását általános megdöbbenés fogadta. A gyűlés hangulatáról így írt az egyik résztvevő, Cserfán Sándor: ,,én annyi lárma után, mennyi Zalában történt, és hallható volt, silányabb következést, kevesebb közérzést soha még gyanítani sem tudtam volna. Nem csak a szabadság és szabadabb gondolkodás egyes védjei hallgattak, és maga Deák is nagyon mérsékelten szólt, hanem az ellenordítók is bezárva tartották szájokat, általában semmi sem történt, ami közérzésre és közerőre mutatott volna. Ami kevés aggodalmak feszengtek is némelyek kebleiben, a gyűlés után a Casinóban tartott ebéddel eltemetettek . .. Zalában én úgy láttam, teljes győzelmét ülte az arisztokratizmus a 15 [-i] gyűlésen. . . Hogy nyomorultul vagyunk és közgyűléseink csupa célt vesztett lármázások, azt egy nap megmutatta."

2

"' A Csányi melletti nyílt kiállás túl kockázatos lett volna, a veszélyt senki sem merte vállalni, s ekkor valóban úgy tűnhetett, hogy a zalai ellenzék megfélemlítése sikerült. A megye ugyan feliratban tiltakozott a szólásszabadság újabb megsértése miatt, és tiltakozását pártolás végett megküldte az öszszes törvényhatóságnak, de tiltakozó feliratában csupán a barsi sérelemre tett 2:i

ZmL. Kgy. jkv. 1838: 1. -A vallatóparancsot leírja a vizsgálati jegyzőkönyv bevezetése: ZmL. Acta Congr. 1838: 256. 25 ZmL. Séllyey cs. lt. Csertán Sándor S. Elekhez. Apáti. 1838. január 22.