Közlemények Zala megye közgyűjteményeinek kutatásaiból - Zalai Gyűjtemény 28. (Zalaegerszeg, 1989)

Hudi József: A balatoni fürdőkultúra a reformkorban

ros bevételeket kéthetente, de legalább havonta neki átadja. A szükséges nagyobb kiadásokra is ő utalta ki az apátsági pénztárból a megfelelő összeget. Az évi bevételek bruttó összege a harmincas években 29—35 ezer között mozgott. 1841—45 között 37—38 ezer váltóforint körül volt, azután jelentősen megemelkedett, a csúcsévben, 1847-ben 47 742 vFt és 30 krajcárt tett ki. Az évi tiszta jövedelem nagysága erősen változott, attól függően, hogy milyen beruházás volt soron. 1845-ben pl. még több mint 15 és fél ezer vFt tiszta nyereséggel zártak, a következő évben — a nagyobb arányú építkezések megindulása miatt — ez az összeg a felére esett vissza (7500 vFt). 1848-ban pedig már 5000 vFt-ot kellett kölcsönözni a zirci apáttól, hogy a kiadásokat fedezhessék. Ha nyereséggel zártak is, a pénz nem maradt az apátságnál, hanem befolyt a főapátság központi pénztárába. 1850-ben — az apátság bevételi és kiadási pénztárkönyve (1850—1855) szerint a tiszta bevétel 18000 forint volt: ebből 15 ezret Pannonhalmára utaltak át. Az évi bevételeknek közel 90%-át 4 bevételi forrás adta. Az arányokat az 1846. évi inspektori számadás egyes rovatainak felhasználásával kívánjuk érzékeltetni (a végösszegeket a könnyebb kezelhetőség végett egész számokra kerekítettük). Bruttó fürdőhelyi bevételek 1846-ban: 46 042 vFt = 100% Fő bevételi források szerint: Érdemes talán megjegyezni, hogy a korábban ismertetett árviszonyok miatt a fürdők bevételei között lényeges különbség van: a bevételeknek a 60" o-át a melegfürdők biztosították. S tudjuk, 1846-ban a balatoni fürdők — a száraz, meleg nyár miatt — zsúfolásig teltek. A felhasznált számadásokból azt is megállapíthatjuk, hogy az inspektor közvetlenül függött az apáttól, aki nem fukarkodott az utasításokkal. A felügyelőnek kellett pl. gondoskodni az apáti vendégek, a fürdőre érkező rendtagok elszállásolásáról, ellátásáról. A felügyelő gazdasági-szervező tevékenységén túl rendészeti feladatokat is ellátott; ügyelt a telep rendjére, a Rendszabásban (1836) előírtak betartására. A rendészeti igazgatásban a járási szolgabíró segítségére is számíthatott.

27 A savanyúvízi felügyelő fizetését részint készpénzben (1836:500 vFt), részint természetben kapta. Ezen felül készpénzt biztosítottak arra is. hogy alkalmazottait maga fizethesse: 24—24 vFt-ért kellett gondoskodnia egy szobalány, a fürdőmestes és a házi inas .felfogadásáról, továbbá egy szolgáló alkalmazásáról. Ez utóbbi 12 vFt fizetést kapott. Ezeken kívül felügyelete alá tartozott még az ivókútnál dolgozó (vizet meregető) kát díszruhás hajdú is, továbbá a 4 mosónő, akiknek járandóságát szintén meghatározták.

28 27 Uo. Az uradalom tisztiszékének és gazdasági bizottságának jegyzőkönyvei 1836— 1880. 28 Uo. 615/1836. sz. 1. Szállásdíjak (vendéglátás) 2. Fürdőbevételek 3. Savanyúvíz-eladás 4. Árendák 13 636 (29,6) 11 899 (25,8) 10 085 (21,9) 4 513 (9,8)