Közlemények Zala megye közgyűjteményeinek kutatásaiból - Zalai Gyűjtemény 28. (Zalaegerszeg, 1989)

Hudi József: A balatoni fürdőkultúra a reformkorban

Az alkalmazottak ügyében, de lényegesebb kérdésekben is az uradalmi tisztiszék mellett működő gazdasági bizottság döntött. E szerv határozta meg •— az apáttal egyetértésben — a fürdőtelep fejlesztési tervét. A telepen tartózkodó, nem alkalmazotti csoportra, melyet az árendások alkottak, szintén kiterjedt a felügyelő általános felügyeleti jogköre. Gondosan ügyelt arra, hogy a boltok, üzletek, vendéglők bérlői pontosan eleget tegyenek szerződésben vállalt kötelességeiknek; a használatba vett helyiségek rendjére ügyeljenek, a vendégeknek legyenek szolgálatára és meghatározott részletekben (általában negyedévente) fizessék a bérleti díjat. Az apátság jól megfontolt érdekéből következett, hogy 1846-tól kezdve a 'telepen lévő összes épületre megkötötték a tűzbiztosítási szerződést.'"

1 A gazdálkodásban az apátság érdekei számos területen ütköztek más érdekekkel: költségvetési-számadási vitákat folytatott a pannonhalmi főapátsággal, földesúri jogait és korábban nyert privilégiumait védelmezte Somogy és Zala megyékkel és a helytartótanáccsal szemben. Somogy a jelentős személyes áruforgalmat lebonyolító tihanyi-szántódi révet szerette volna közfelügyelet alá venni — ebben szövetségesre talált Veszprém és Zala megyékben. Zala a savanyúvízi árszabások jogát igényelte, s 1821 óta a fürdők feletti általános felügyeletet is gyakorolta. Somogy és Zala megye közös bizottságot is alakított 1838-ban, hogy a balatoni révet közfelügyelet alá vegyék, s az önkényes fuvardíj árszabást — mely nemest és jobbágyot egyaránt révpénzfizetésre kötelezett — „szép módjával" betiltsák, de ezen törekvésük az apát ellenállásába ütközött. Az uradalom makacsul védte előjogait a magasabb érdekekkel szemben.

30 A fürdőhely további fejlődésére is befolyással volt az a tény, hogy Balatonfüred több birtokos tulajdonában volt: területe megoszlott a három nagybirtokos (a tihanyi apátság, a veszprémi káptalan, az Esterházy család), a kisebb birtokos Oroszy család és a nemesi közbirtokosság között. A falutól délre fekvő fürdőtelep nagyobb részt a tihanyi apátság birtokához tartozott, kisebb része (az ún. Esterházy-rész) azonban már az arácsi határt képezte. A fürdő fejlesztése tehát egyedül a tihanyi apátság „feladata" volt, hasznát azonban a többi birtokos és a környék népe is élvezte. A birtokosoknak főleg a vendéglátás, a köznépnek a piaci forgalom (gyümölcs- és zöldségfélék eladása), a fuvarozás, a szállásadás biztosított mellékjövedelmet. Az építkezések a napszámosoknak és mesterembereknek teremtettek új munkaalkalmakat.

31 A pénzszerzésbe a tihanyiak még gyermekeiket is beszervezték: a mezítlábas kisfiúk és kislányok a jellegzetes kövületeket, az ún. kecskekörmöket kínálgatták a kirándulóknak és a visszhangot mutatták be néhány krajcárért. 2í)

Uo. 971/1845. sz. :!,) Sörös: i. m. 398. :il VeML XII. 1. a. Capsa 30. nor. 5. „Balaton füredi határnak fundualis könyve 1828''. Az összesítés szerint Balatonfüred területe 5310 hold és 454 négyszögöl (1 h = 1200 nöl). Ebből az apátságé 628 hold 1028 nöl, megközelítőleg ekkora a veszprémi káptalan birtoka, ennek fele a gr. Esterházyaké és az Oroszy családé. A legnagyobb részt a nemesi közbirtokosság bírja (715 h 1062 nöl).