A dél-dunántúli aprófalvak és szórványok település- és társadalomtörténete - Zalai Gyűjtemény 27. (Zalaegerszeg, 1987)

B-szekció - Tóth Tibor: Aprófalvak falvak — településhálózat

belüli munkamegosztást, az ún. technikai munkamegosztást kívánja. Nem szólva most a falvak társadalmának jogos emberi és állampolgári törekvései­ről, úgy vélem, hogy döntően ez a technikai munkamegoszlás az a funkció, amely a falusias szerkezetek egész megítélésének meghatározó alapelvéül szol­gálhat, számításba véve továbbá még azt is, hogy ezek az egységek és az árutermelő agrárterek földrajzi egybetagoltságuknál fogva ezen túli techno­lógiai kapcsolatokkal is illeszkednek. Magam tehát a településhálózatot történeti okokból következően három egységre bontom fel. E három egység egymástól jól elkülönülő, de természe­tesen a munkamegosztás szálain össze is kapcsolódó két szférában található. Az egész rendszer alapját a falusias térség adja, a maga önszabályozó és tör­ténéti kereteinek érintetlenül hagyásával állandóan átrendeződő társadalmi és gazdasági rendszerével. Strukturális jellemzője gazdaságilag a termelési fel­tételek kényes és labilis engyensúlya, társadalmi szempontból pedig az ön­szabályozásra való hajlam és képesség. Önmagában, tehát munkamegosztási kapcsolatok nélkül tekintve, jellemzi még a ü-hoz közeli növekedési érték. Funkcióját kisebb mértékben az autonóm városiasodás, s főképpen a technikai munkamegosztásban való tartós, semmivel sem pótolható részvétele biztosítja. E szférától függetlenül, de számos szállal mégis kapcsolódva található a tele­püléshálózat másik, két elemű csoportja. Jellemzi a termelési feltételek tra­dicionális egyensúlyi arányainak végleges lebontása, következésképpen a fe­leslegelőállítás, az árutermelés organikus jellege és az egymásra vonatkoztatott tükörszerűség. E szférába a város, illetve az agrártermelés speciális település­típusai, a mezővárosok, illetve az agrárnagyüzemek lakott üzemi telephelyei tartoznak. Talán hangsúlyozni sem kell a két előbbi és az egyetlen utóbbi település típus közötti különbségeket, amiknek lényege a munkahely—lakóhely egységének sajátosságaiban kereshető. (Figyelemre méltó az, hogy azok a haj­dani uradalmi puszták, melyek az 1860-as évek előtt jöttek létre, s ahol filiális imaház, hozzákapcsoltán pusztai iskola is működött, tehát majdnem teljes értékű lakóhelynek számítottak, rendszerint 1945 után is megmaradtak, ki­sebb-nagyobb faluvá fejlődtek, mígnem egy részüket azután a településfej­lesztési koncepció majdnem felszámolta. Az 1860-as évek utáni időszakban, kifejezetten nagyüzemi egységként szerveződő puszták jelentős része viszont nem élte túl a földreformot.) Ügy vélem, hogy a két szféra történeti talajban gyökerező strukturális és funkcionális függetlenségének számbavétele teheti csak a gazdaságot és a tár­sadalmat tartósan működőképessé, minden ettől független hierarchizáló dön­tés, káros redisztibutiv beavatkozás eredmények helyett csak káros következ­ményekhez vezethet.

Next

/
Thumbnails
Contents