A dél-dunántúli aprófalvak és szórványok település- és társadalomtörténete - Zalai Gyűjtemény 27. (Zalaegerszeg, 1987)

A-szekció - Vargha Dezső: Baranya megye legkisebb községeinek helyzete az

Hasonló értékű ma már a következő két kérdéscsoport is, amely a pénzkezelés, számvitel és adóügy, illetve a pénztárvizsgálat után érdeklődik, az akkori gyakorlatot rögzíti. Az ötödik kérdéscsoportból — amely az árvaügyet vizsgálja — megtudhatjuk, hogy egyik település sem volt fölruházva gyámhatósági joggal, és vagyontalan árva nem volt sehol. Az állategészségügyi kérdőpontoknál megemlítendő, hogy a falvak közül csupán Püspökszentlászlónak és Tapolcának volt vásártere, s ez utóbbinál az ún. vásári bizottság tagjainak nyilvántartásáról is értesülünk. A cselédügynél az az érdekes, hogy ezekben a községekben nem helybéli munkások nem dolgoztak. Az erdei ügyek már több érdekességet tartogatnak a ma kutatójának. Mint máshol is kiderült, csak két községnek volt erdeje, az is úrbéri. Okorvölgynek 13 hold 628 Döl, Püspökszentlászlónak 12 hold 855 döl erdőt tüntettek fel. Érdekesség, hogy ezen községek más erdőt nem is bírtak. A két településnél mind erdei üzemterv, mind megfelelő szakszemélyzet rendelkezésre állt. Az iparrendészeti ügyek állapota mindenütt megfelelő volt, még arról is érdeklődtek, hogy a kéményseprés milyen időközökben történik. A tizedik csoport, amely az iskolaügyet tárgyalja, már többet mond. Tapolcán és Varjason nem volt iskola. Ez utóbbi még azt is feltüntette, hogy 13 a tankötelesek száma, és hogy a szabadszentkirályi iskolába járnak. Okorvolgyön 18, Pusztafalun 26, Püspökszentlászlón 21 tankötelessel működött az elemi népiskola (A későbbi évekkel való összehasonlítás még több eredményt hoz.) A tanköteleseket mindenütt évenként összeírták, a mulasztásokat nyilvántartották, az elöljáróság ellenőrizte időszakonként az iskolákat, a tanítókat pontosan fizették, zugiskolák létezéséről nem tudtak. Kiderül, hogy sehol sem volt községi óvoda vagy nyári menedékhely. A katonaügyi kérdőpontok sorában az első az újoncösszeírások kezdeti időpontjára vonatkozik. Pusztafalun 1871-től, Püspökszentlászlón 1872-től, Okorvölgyön 1875-től, Tapolcán 1882-től, Varjason 1887-től kezdődően voltak meg a lajstromok. A további pontok a nyilvántartás menetét, s a lovak, fogatok összeírását tudakolják, de ebben a tekintetben mindent rendben találtak. Mivel kis településekről volt szó, idegen katonaságot egyikben sem szállásoltak el. A kézbesítést Tapolcán és Varjason a községi bíró. a többi faluban a körjegyző végezte, de a jegyzéket mindenütt ez utóbbi vezette. Annál érdekesebbek a közegészségügyi pontok. A rossz ellátást mutatja, hogy csak Tapolcán működött körorvos, a többinél kereken kijelentik, hogy a többszöri pályázat dacára sem lehetett ezt az állást betölteni. A gyógyítást tehát mindenütt a járási orvos látta el. Tapolca a körorvos fizetéséhez 3 ft. 44 kr-al járul hozzá, melyet mindig pontosan lerótt. Valamivel jobb a kép, ha másik két kérdőpontot vizsgálunk. Püspökszentlászlón nem volt más, csak jégverem, viszont egyik községben sem tartottak nyilván trachomas betegeket. Tapolca kivételével mindenütt voltak szülésznők, s mindenütt járási főorvosi oklevelesek. A községek jól Őrködtek a közegészségügyi szabályok betartásán, csupán Pusztafalunál szerepel az a megjegyzés, hogy a „körülményekhez képest az elöljáróság ebbéli teendőit ti'irhetően teljesíti". Püspökszentlászlónál viszont részletesen fölsorolták az ezzel kapcsolatban tapasztaltakat. Eszerint: „Az elöljáróság felügyel a köztisztaságra, tápszerek, italok, közhasználtban levő ivóvizekre, a halottkémletre, egész-