A dél-dunántúli aprófalvak és szórványok település- és társadalomtörténete - Zalai Gyűjtemény 27. (Zalaegerszeg, 1987)

A-szekció - Vargha Dezső: Baranya megye legkisebb községeinek helyzete az

ségellenes hús, hal és tejárulásra, lefoglalás avagy elkobzás még nem történt, mert erre szükség még nem volt." A továbbiakban megtudhatjuk, hogy rendszeresen vizsgálják mindenütt a nyilvános helyeket, posványok nincsenek, az alkalmas len- és kenderáztató helyeket kijelölték, nincsenek dajkálásra vállalkozók, kéj nők, lelencek, bárgyúk, siketnémák, mindenütt taláható viszont hullaház és fertőtlenítés, és végül megtalálaltó az ázsiai kolera és a roncsoló toroklob tárgyában kiadott szabályrendelet is. A közmunka- és közlekedésügyet vizsgálva kitűnik, hogy sehol sem léteztek tisztán községi vicinális utak. Az útadó Okorvölgyön 58 ft. 99 kr., Tapolcán 96 ft. 70. kr., ezel; képezik a két szélső értéket. Sem „csinált köves utak", sem „műtárgyak" nem voltak ezeken a településeken, a községi dűlőutakat községi közmunkával tartották fönn. A köz- és tűzrendészet pontjaira adott válaszokat vizsgálva kitűnik, hogy sehol sincs tűzoltó egylet, az oltást mindig a lakosok végzik, s hogy a tűzkár elleni biztosítás csak Okorvölgyön volt „kevés mértékben" elterjedve. Püspökszentlászló nem rendelkezett tűzoltószerekkel, a többi településnél ez a hiányosság nem tapasztalható. Tapolcánál még azt is föltüntették, hogy az uradalom tart tűzifecskendőket. A közbiztonságot mindenütt dicsérik, a csendőrség munkájáról Okorvölgynél szóltak szemrehányóan, megjegyezve, hogy a kevés létszám miatt a portyázásuk ritka. Máshol mindenütt megelégedett bejegyzések kerültek a rovatokba. Egylet sehol sem működött, gőzcséplőgép egyik községben sem járt. A mező- és hegyrendészet pontjai közül a legérdekesebbek a szőlőkre vonatkoztak. Okorvölgyön és Tapolcán nemleges választ írtak be, míg Varjason megjegyezték, hogy a szántóföldek közé telepítették a szőlőt. Filoxeravészt Pusztafalunál, Püspökszentlászlónál jegyeztek föl. Előbbinél panaszkodnak a csekély védelemre, utóbbinál pedig megtudjuk, hogy az egész falut zár alá vették. Püspökszentlászló kivételével mindenütt működött faiskola, Varjas megjegyezte, hogy 1 arany jutalommal tüntették ki az övékét. Selyemhernyó tenyésztésével sehol sem foglalkoztak, Tapolcán és Varjason fölírták, hogy szederfákat ültettek a községben. A szegényügynél csupa nemleges válasz található, csupán Varjas közölte, hogy „előforduló esetekben közsegély vagy házról-házra tartás" jár a szegényeknek. Ebből következett, hogy sehol sem volt szegényalap. A toloncolás mindenütt rendben folyt. Varjas írta be, hogy kísérőül a községi csősz, illetve valaki a lakosok közül rendeltetett ki. Az utolsó érdekes kérdések a vadászati ügyeknél találhatók. Vadászterülete csak Tapolcának nem volt. Máshol mindenütt nyilvános árverés útján adták bérbe ezt a jogot. Pusztafalun 4 ft., Püspökszentlászlón 1 ft. 55 kr., Varjason 13 ft. lett a bérösszeg abban az évben. Ezt a bevételt mindenütt a községi számadások tételei közt tartották nyilván. Varjas egy másik kérdésre válaszolva megjegyezte, hogy a fegyveradót fizetőket a község nyilvántartás céljából bejelenti a főszolgabírónak, a csendőrségnek, a pénzügyőrségnek, míg a vadászati adót fizetők névjegyzéke a főszolgabíró útján a királyi adóhivatalhoz kerül. A 20. és a 21. kérdéscsoport már nem tartalmazott érdemleges válaszokat, mivel a külön kérdések a helyi közigazgatás menetére vonatkoztak, s ezzel kapcsolatban hozták az intézkedéseket is.