A dél-dunántúli aprófalvak és szórványok település- és társadalomtörténete - Zalai Gyűjtemény 27. (Zalaegerszeg, 1987)
A-szekció - Vargha Dezső: Baranya megye legkisebb községeinek helyzete az
A községek közül Tapolcának, Varjasnak magyar, Pusztafalunak magyar és német, míg Okorvölgynek és Püspökszentlászlónak német lakossága volt. Természetesen pusztái egyik községnek sem voltak. Az értelmezés különbözőségét mutatja az is, hogy noha Pusztafalu és Püspökszentlászló közintézeti rovatába beírta a római katolikus felekezeti népiskolát, Okorvölgy nem, és ez a későbbiekben derül ki. Az általános rész 4. kérdésére csupán Püspökszentlászló és Tapolca írta be r hogy „háziipar gyakoroltatik a községben". Tapolcán szövés-fonást űztek, míg Püspökszentlászlón szénázóvilla, talicska, facipő, gereblye, lőcs, kasza, kapanyél készítéssel foglalkoztak. Aprófalvas jellegükből kifolyólag ipartelep egyik községben sem volt, csupán Varjasnál egy vágóhíd. Ebben a községben volt csak saját községháza, amit a község nevén telekkönyveztek is, a többieknél az illetékes körjegyzői központban találhatjuk ezt. Püspökszentlászló ezenkívül egy községi pásztorházzal rendelkezett. Az általános kérdések további része az általános közigazgatási szabályrendeletek és az ügyvitel állapotára vonatkozik. Ezeknél a pontoknál mindent pontosan vezettek. Érdekesség, hogy közel azonos lélekszámú községek közül Tapolcán 2 T míg Pusztafalun 7 képviselőtestületi ülés volt 1890-ben. (A többi község 4—4 ülést tartott.) Az elmúlt évi községi számadások összege is nagy eltérést mutat. Püspökszentlászlónak 1890-ben 1242 ft. 40,2 krajcár bevétele és 1108 ft. 2 krajcár kiadása volt, míg például Pusztafalunál ez az arány 300 ft. 67 kr., illetve 297 ft. 23 kr. Ürbéres erdeje Okorvölgynek Püspökszentlászlónak, Varjasnak volt. Ez utóbbinál külön kihasítva rét is taláható, ez évenként 70 forintot jövedelmezett, amit a községi kocsma rendbentartására fordítottak. A 22. kérdésnél a községi törzsvagyont tüntették föl külön-külön. Itt is szélső értékekkel találkozunk. Tapolca 15 706 ft. 15 krajcár, ezzel szemben Püspökszentlászló csupán 310 ft. vagyonnal rendelkezett. A községek közül az italmérési jogot Okorvölgy és Pusztafalu nem vette ki, míg a többiek közül Varjas minden haszon nélkül adta albérletbe. Püspökszentlászlónak 10, Tapolcának 75 ft. volt az éves haszna. Csupán Püspökszentlászló szabott ki bírságokat, mely az azelőtti évben 1 forinttól 10 forintig terjedhetett, s a gyakorlat szerint a községi szegénypénztárat gyarapította. A községi képviselőtestületeket végignézve általában azonos számú és funkciójú tisztségviselőkkel találkozunk. Pusztafalun, Püspökszentlászlón közgyám, ez utóbbin erdőgazda, míg Tapolcán halottkém és bába is működött. Okorvölgy és Varjas mező- és erdőőrt, míg az utóbbi éjjeliőrt is alkalmazott. Pusztafalu és Püspökszentlászló név szerint is fölsorolta őket, míg a következő kérdésre mindegyik község megnevezte a községi jegyzőt és szólt szakmai képzettségéről is. Kivándorlás egyik községben sem fordult elő. A második kérdéscsoport — amely az ügyvitel menetét tudakolja — ma már nem bír nagy jelentőséggel. Három község fölsorolja az éves ügydarabszámokat, míg Okorvölgy és Pusztafalu a körjegyzőségi központ nevét tüntette föl. Csak Varjas írta be, hogy a közigazgatásra vonatkozó törvények gyűjteménye 1879-től található meg. Kivétel nélkül mindenhol az értékesebb okmányokat a község ládájában őrizték, mely a község bírájánál volt letétben.
