A dél-dunántúli aprófalvak és szórványok település- és társadalomtörténete - Zalai Gyűjtemény 27. (Zalaegerszeg, 1987)
A-szekció - Vargha Dezső: Baranya megye legkisebb községeinek helyzete az
törzsvagyon állapotáról a jelentések pontos képet adnak. A nyilvántartások, számadások, főkönyvek vezetését mindenütt a jegyző végzi. A község vezetőségének pontos fölsorolását szintén megtaláljuk a forrásokban, mint érdekességet, itt kell megjegyezni azt, hogy a kihirdetésnek kétféle gyakorlata ismeretes: vagy a házról-házra való hírtovábbítás, vagy a dobszó, bemondás alapján történő kihirdetés. A községek közti hírszolgálatot általában a csősz végezte. Messze vezetne a jegyzőkönyvek részletes tartalmi ismertetése. Belőlük föltárul a községi vezetés szerteágazó munkája, de a község élete is. Megtudjuk például a község minden fontos gazdasági adatát, beszámolnak a jegyzőkönyvek az állattartás és -egészségügy helyzetéről, ott, ahol van, az erdők állapotáról, kezeléséről. Megtudhatjuk például, hogy Bagotán évenként változóan 7—14 iskolaköteles van ebben az időben, és hogy ezek Szentkirályba járnak iskolába, hogy — hasonlóan a többi községhez — nincs körorvos, az egészségügyi teendőket a képesített szülésznő látja el, hogy a közrendet a kisbíró, az éjjeliőr vigyázza, a községnek szőleje, erről alkotott szabályrendelete van, a község hegycsőszöket alkalmaz, és hogy a filoxera itt is pusztít, de kiirtására eredménytelen kísérletet tettek a falu lakói. Ebben a községben — eltérően a többitől —, mind szederfaültetés, mind selyemhernyó tenyésztés van. Varjas községben pedig csak szederfaültetés. Itt viszonty 1 arany jutalommal kitüntetett faiskolát tartanak fönn. A községi hidakat nem vették külön számba, a bennük okozott károkat vagy a mezőőr vagy az arra járó községi lakosok jelentették. Még egyszer hangsúlyozom, vizsgálatom csak érinthette mindazon fontos kérdéseket, amelyeket ezen téma takar. Dolgozatommal egyfelől azokat az azonosságokat igyekeztem fölvillantani, amelyek óhatatlnul jellemeznek egy-egy egyező lakosságszámú községet, de rá szeretnék mutatni, hogy ennek alapján nem lehet beskatulyázni csak lakosságszám szerint a településeket, és ezzel óhatatlanul valamiféle rangsort fölállítani a népességszám alapján. Ezenkívül még számtalan más tényező van, amely meghatározza egy község további sorsát. Ezt mind figyelmbe kell vennie a ma kutatójának csakúgy, mint a közigazgatási szakembereknek. Természetesen nagyobb lélekszámú községeknél ugyanilyen vizsgálatot lehet végezni, sőt számtalan más szempont is létezik az egybevetésre. A továbbiakban vegyük számba néhány aprófalu 1891. évi helyzetét. Bár a megye különböző járásaiból valók, az a közös bennük, hogy lakosságszámuk 200 fő alatt volt már akkor is. Okorvölgy a hegyháti, Pusztafalu (Pusztakisfalu) a pécsváradi, (Püspök) Szentlászló a pécsi, Tapolca a siklósi, Varjas a szentlőrinci járásban található. Először nézzük meg a lélekszámot és a községhatárok nagyságát. 1. Okorvölgy 2. Pusztafalu 3. Püspökszentlászló 4. Tapolca 5. Varjas 145 fő 161 fő 125 fő 172 fő 136 fő 540 hold 1553 Döl 71 hold — 459 hold 159 Döl 2751 hold 195 Döl 435 hold 882 Döl
