A dél-dunántúli aprófalvak és szórványok település- és társadalomtörténete - Zalai Gyűjtemény 27. (Zalaegerszeg, 1987)
A-szekció - M. Mohos Mária: Keszthely és Tapolca vonzása az aprófalvakra
1930-ban a keresők 78,5 u /o-a a mezőgazdaságban dolgozott, 1960-ban 58,6%-a, 1972-ben 32%-a, 1980-ban pedig 28,9%-a. Figyelemre méltó, hogy az agrárfoglalkozásúak száma éppen a termelőszövetkezeti mozgalom kiteljesedésének évtizedében csökkent erőteljesen. A hetvenes évek mérsékeltebb csökkenése mögött a szövetkezeti gazdálkodás megszilárdulását kell keresnünk. Továbbá azt a tényt, hogy a mezőgazdaságot kiegészítő melléküzemágak és a gépesítés magasabb foka a szakmunkát és a szakmunkást igényli. Ugyanakkor a jövedelmi különbségek is eltűntek. A más gazdasági ágazatokban dolgozók száma a következőképpen változott: 1970-ben az ipar 112; az építő ip. 83; a szállítás—közlekedés 320; a kereskedelem 38; az egyéb ágazatok 72 főt foglalkoztattak. 1980-ban az ipar 243, a szállítás—közlekedés 407; az egyéb ágazatok 159 főt foglalkoztattak. 1983ban, tehát jelenleg 1138 a foglalkoztatottak száma, és ebből 609 a férfi és 529 a nő (az aktív keresők 45 r 6%-a), ami jó aránynak mondható. A községben ipari üzem nincs. Ipari tevékenységet folytat a termelőszövetkezet 29 dolgozóval (10 építő, 5 lakatos, 8 fűrészelő, 6 szárító). A faluban élő és dolgozó kisiparosok száma 29 fő. A helybeli munkahelyek száma 1982-ben 492 volt; a többség, vagyis 610 dolgozó, a keresők 55,4%-a vagy naponta ingázik, vagy hetente jár haza. Az egyes gazdasági ágazatokban foglalkoztatottak nemek szerinti aránya eltérő. Az 1980-as adatok alapján az iparban 140 férfi és 99 nő, a mezőgazdaságban 101 férfi és 228 nő, a szállításban 301 férfi és 106 nő, az egyéb munkahelyeken 63 férfi és 96 nő dolgozott. Az előzőekből megállapíthatjuk, hogy a lakosság megélhetésében a mezőgazdaság — a háztáji és a kisegítő gazdaságot is figyelembe véve — egyre kisebb szerepet kap. A jövedelem jelentős része az iparból, illetve az ipari jellegű tevékenységből származik. A községen belül mintegy 120 főt a MÁV foglalkoztat. A külső munkavállalásban kedvező tényező Nagykanizsa közelsége. Közúton 32 perc, vasúton 12-—15 perc alatt közelíthető meg. A közlekedés jelenlegi állapota és rendje lehetővé teszi a munkába járást (még a három műszakos munkahelyekre is). A városi munkahelyek viszont hatást gyakorolnak a község életére, a közgondolkodásra, szociális és kulturális igényeire. Ebből következik, hogy a lakosság számának további csökenését, az elvándorlást megállítani csak az ellátás, az intézményhálózat további bővítésével és korszerűsítésével lehetett. Ez pedig nemcsak a falu, hanem a város, sőt a nemzetgazdaság érdeke is, mert a szociálpolitikai gondok megoldásának leggazdaságosabb lehetősége a községen belül van. A város közelségének hatása megnövelte az igényekért, pl. a nagyobb lakás, a komfort, a kulturált élet iránt. A lakásépítésben is jelentős a változás. 1970-ben 479; 1980-ban pedig 652 lakás volt a faluban. A népesség növekedése ezen időszakban minimális, tehát az egy lakóra jutó terület növekedett. A komfortfokozat is javult; a fürdőszobával rendelkező lakások aránya 54%. Növekedett a vízöblítéses WC-k száma is, bár ezt gátolta a csatornarendszer kiépítetlensége. Itt is
