A dél-dunántúli aprófalvak és szórványok település- és társadalomtörténete - Zalai Gyűjtemény 27. (Zalaegerszeg, 1987)

A-szekció - M. Mohos Mária: Keszthely és Tapolca vonzása az aprófalvakra

Agrártudományi Főiskola majd Egyetem —, valamint egyre erősödő üdülőhely-jellege, növekvő idegenforgalma. Ennek eredményeként 1954-ben visszakapta városi rangját. Tapolcán a fejlődés sokkal lassúbb, csak a hatvanas években kezdődik, amikor a településnek új funkciója alakul ki: a Bakonyi Buxitbánya Vállalat központja lesz, majd megépülnek ipari üzemei. A folyamat kezdetén, 1966ban emelkedik újra a városok sorába. A két központ mai funkciói részben hasonlóak: közigazgatási, igazságszolgáltatási, egészségügyi (ezek járási székhely-jellegükből következnek), részben különbözőek. Mindkét városnak fejlettek az oktatási intézményei, de Keszthelyen differenciáltabbak a középiskolák, és Van felsőoktatási intézménye. Tapolcán ez hiányzik. Mindkét településre jellemző az idegenforgalom, de Keszthelyen elsősorban a kulturális, építészeti emlékek, Hévíz és a Balaton jelentik a vonzóerőt. Tapolcán a Tavasbarlang, a Tapolcai-medence kirándulóhelyei, illetve a Balaton közelsége éreztetik hatásukat. Az idegenforgalmi funkció Keszthelyen sokkal előbb alakult ki, és nagyobb tömegeket vonz mint Tapolcán. A járási székhely szerepkörrel szorosan összefüggő egészségügyi tevékenység (kórház, rendelőintézet) Tapolcán speciális a barlang-therápia miatt (a kórház alatti szárazbarlang mikroklímája alkalmas légzőszervi megbetegedések gyógyítására), Keszthelyen a különleges ellátást biztosító intézmények hiányoznak, illetve alapvetően a hévízi gyógyfürdőhöz kapcsolódnak. ! 3. Aprófalvak a vonzáskörzetek területén A két központhoz tartozó vonzáskörzetekre jellemző, hogy a korábban már ismertetett funkciók együttes hatására alakultak ki, s a vonzódás mértékének megfelelően 3 intenzitás! övre bomlanak: 1. erősen 2. közepesen 3. Kissé vonzódó települések csoportjára. (Az övezetek a falvak 1000 lakosára számított értékek alapján jönnek létre.) A legintenzívebben vonzódó települések mindkét központ esetében elsősorban a hozzájuk tartozó járások területén találhatók. A keszthelyi járásban 1980-ban 54 település volt, 2/3 részük aprófalu, s ezek 50%-a törpefalu (13). A tapolcai járásban ugyanebben az évben 50 falu volt, ebből 39 lakossága maradt 1000 fő alatt (78%), s közülük 25 tartozott a törpefalvak csoportjába (64%). Ha az aprófalvak összlakosságának járáson belüli arányát vizsgáljuk, azt tapasztaljuk, hogy a tapolcai járásban nagyobb — 45,7% — azoknak az aránya, akik aprófalvakban élnek, Keszthely esetében ez az arány 29,5% A két vonzáskörzet intenzív zónája a közlekedési útvonalhoz igazodik; a Tapolca—Keszthely—Balatonszentgyörgy, illetve Tapolca—Budapest vasútvonalhoz, valamint a 7l-es és a 84-es közúthoz. A Keszthelyhez tartozó intenzív övezetet a régi keszthelyi járás falvai alkotják (26 település, ebből 14 aprófalu (54%), s ezek 50%-a a törpefalu). A mai járás területének egyéb részei a közepesen vagy kismértékben vonzódó övezetekben helyezkednek el (pl. Zalaszentgrót környéke).