A dél-dunántúli aprófalvak és szórványok település- és társadalomtörténete - Zalai Gyűjtemény 27. (Zalaegerszeg, 1987)

A-szekció - M. Mohos Mária: Keszthely és Tapolca vonzása az aprófalvakra

(A vasúti közlekedés ilyen jellegű szerepe a magángépkocsik számának növekedésével csökkent.) A kutatások során használt módszerek nem egységesek. Elterjedt az 1000 lakosra jutó iparcikk-vásárlók, piaci árusok, középiskolai tanulók számának alapján történő vonzáskörzet-meghatározás, s a Crossbar-rendszer kiépítése előtt nagy jelentősége volt a központ és vonzáskörzete között lebonyolított távolsági telefonbeszélgetéseknek is. E módszerek segítségével megállapítható, hogy a vonzásterületek nem egységesek, hanem intenzitási övekre bomlanak, a határaik nem egyeznek meg a közigazgatási határokkal. 2. A központok környezetének és funkcióinak jellemzése Keszthely a Balaton-parton, a Keszthelyi-hegység és a hévízi-völgy között fekszik, Tapolca a Balatontól 10 km-re északra, a Tapolcai-medencében. Mindkét település város, járási székhely, az Országos Településhálózat-fejlesztési Koncepció szerint középfokú központ. Egymástól való távolságuk kicsi: vasúton 25 km, 30 perc; közúton 23 km, 20 perc. A két központ közelében olyan települések is találhatók, amelyek maguk is hasonló központok voltak a történelem folyamán — Sümeg, Zalaszentgrót —, s ezek saját funkciókkal és vonzáskörzettel rendelkeznek. Mindkét központ környezetére az aprófalvak jellemzők (Keszthelyi-hegység, Tapolcai-medence. Balaton-felvidék). A kis lakosságszámú falvak csak a legalapvetőbb ellátással rendelkeznek, illetve sok aprófaluból ez is hiányzik, ezért a kis települések lakói a nagyobb központokba elégítik ki szükségleteiket. A lakosság jelentős része még a mezőgazdaságban dolgozik, de a Balatonparti falvakban, valamint Hévíz környékén erősödik a tercier szektor is. Abban, hogy Keszthely és Tapolca kiemelkedett a környezetében levő települések közül, és központi funkcióik alakultak ki, szerepe volt kedvező fekvésüknek. Tapolca számára előnyt jelentett, hogy medencében található, területén több fontos útvonal találkozik, környezetében a földrajzi adottságok lehetőséget kínáltak a szőlőművelésre. Keszthely fejlődésében nagy jelentősége volt átkelőhely-jellegének, amely már az őskor népeit is vonzotta. A két település funkcióinak kialakulása a középkorra vezethető vissza, amikor vásáros helyek voltak. 1421-ben kaptak mezővárosi kiváltságokat. Tapolca ezekben az évszázadokban Zala megyében a Zalán inneni területek központjaként szerepelt. Mindkét mezőváros életében fontos időszak a XVIII—XIX. század. Keszthely ekkor válik földesúri várossá — 1739-ben a Festetics család birtokába kerül, s az ő tevékenységük következtében válik gazdasági—oktatási— kulturális központtá. Tapolcán ugyanakkor erősödik meg a szőlőművelés és a hozzá kapcsolódó ipari tevékenységek, valamint a borkereskedelem jelentősége. A XX. század elejétől a két központ fejlődése eltérő. Tapolca 3 vasútvonal találkozási pontjaként vasúti csomóponttá válik, Keszthelyen csak egy szárnyvonal halad át, s ez gazdasági fejlődését nem tudja elősegíteni. (Közben mindkét település elveszti városi rangját.) A felszabadulás után először Keszthely indult fejlődésnek, ebben szerepet játszott speciális oktatási funkciója — a Georgikon hagyományait folytató