A dél-dunántúli aprófalvak és szórványok település- és társadalomtörténete - Zalai Gyűjtemény 27. (Zalaegerszeg, 1987)

E-szekció - Bíró Friderika: A paraszti életmód Délnyugat-Dunántúlon az

zalai törpe település között. Mint az egyik hozzászólásból kiderült, Baranyában pl. az ilyen falvak lélekszáma nem fogy, hanem vagy stagnál, vagy helyenként még növekszik is. Ez a stagnálás vagy növekedés azonban nem a belső, természetes reprodukció, hanem a cigányok beköltözésének a következménye. De egyéb tényezők is idézhetnek elő régiónként vagy tájanként lényeges eltéréseket. Fontos tényező például a korszerű közlekedés megléte vagy hiánya. Hiszen merőben mások a kilátásai annak a falunak, amelyik forgalmas vasút vagy közút mellett helyezkedik el, mint azé, amelynek még bekötőútja sincsen. A teendőkre vonatkozó néhány konzekvenciát azonban jó lenne, ha nemcsak mi, e konferencia résztvevői hangoztatnánk, hanem azok is. akiknek a kialakult helyzeten való változtatás, javítás, korlátozott mértékben ugyan, de módjukban áll. A tanulságként leszűrhető feladatok egyike az lenne, hogy elsősorban gazdasági-financiális téren kellene igen gyors segítséget adni ezeknek a falvaknak. Segítséget ahhoz, hogy életképességük minél hosszabb időre megtartható vagy éppen megújítható legyen. Megfelelő fejlesztési—anyagi eszközöket kellene rendelkezésükre bocsátani, hogy a korszerű infrastruktúrát és létezésük egyéb feltételeit kiépíthessék. A gazdasági—civilizációs feltételek javításán kívül jelentős segítségre lenne szükségük a kultúra és a közéleti politika területén is — az iskolaügy rendezésétől a vezetésen és irányításon át az időközben felszámolt önkormányzati feltételek biztosításáig. Egyszóval: demokratikusan működő közösségi intézmények megteremtésére lenne múlhatatlanul nagy szükség, ilyen módon bontakoztatva ki a kisebb közösségek alkotó, autonóm teremtőkészségét ott is, ahol azok az utóbbi években visszafejlődtek, pontosabban szólva: egy hibás településfejlesztési koncepció jegyében elsorvasztottak. Röviden és summázva a szekcióban elhangzott előadások végső konklúzióját, megállapítható: az aprófalvak és szórványtelepülések helyzete több mint kedvezőtlen, egyenesen: kritikus. A magyar falurendszer közel ezer éves pályafutása során az elmúlt évek alatt történetének abba a fázisába lépett, amikor a települések népességeltartó és -megtartó funkciója csökkenni, amikor lélekszámuk — amint ezt a statisztikai irodalom feltárta — abszolút értelemben is fogyni kezdett. S e folyamat lendülete a legkritikusabb helyzetbe nyilvánvalóan éppen az aprófalvakat és szórványtelepüléseket sodorta.