A dél-dunántúli aprófalvak és szórványok település- és társadalomtörténete - Zalai Gyűjtemény 27. (Zalaegerszeg, 1987)
E-szekció - Knézy Judit: Gazdasági változások Belső-Somogyban a XIX. század második felében
erősebb, nagyobb testű, a fuvarozást, nyomtatást, igázást jobban bíró utódokkal. Alsósegesd, Kutas, Szabás, Visonta, Csokonya, Istvándi már az 1850-es évektől csikóneveléséről, lovakkal való kereskedéséről volt nevezetes. 2 " Hamarosan le is nézték a csak disznókkal, marhákkal „koszoskodó" szomszéd falvak népét. A fedeztető mének, s a jobbágyok kancái sem voltak tiszta fajúak, hanem félvérek, vagy keverékek. A XIX. század végén ezen a területen indult meg a hidegvérű lovak meghonosítása. A belső-somogyi gazdák a Dráván túlra és Kotoriba is eljártak a jó lovakért. Ekkorra már a takarmánynövények termelése is egyre általánosabbá vált. 3. Az 1880-as évek végén, 1890-es évek elején Csurgó—Sarkad—Alsók községekben a csurgói szakiskola tanárainak áldásos tevékenysége folytán a paraszti marhatartás belterjesedése következik be. 30 A szürke magyar marha ekkor még általános a megyében, de más fajták mellett (pl. borzderes) egyre inkább a magyar tarkamarha száma növekedik. 31 Az említett falvak nemcsak megfelelő apaállat beszerzésével, de tejszövetkezet és tejcsarnok létrehozásával komoly lépést tesznek előre az istállózó, korszerű, nagyobb tejhozamot biztosító marhatenyésztés érdekében, meggyorsítva a fajtaváltást. A tájegységen belül — az említett községek közvetlen környékét kivéve — Szenta, Porrog, Porrogszentpál — sajnos egyelőre elszigetelt jelenség maradt ez a kezdeményezés. (Kaposvár környékén, az ún. Vízmentén az 1900-as évektől hasonló lendületet vett a tejhaszonra törekvő marhatartás.) 32 Belső-Somogyban általában csak az 1920-as évektől alakulnak meg a tejszövetkezetek. A fajtacserélődés viszont fokozatosan megtörténik. 4. A földművelés területén kiemelendő változások az 1860—70-es évek gabonakonjunktúrájával függenek részben össze. Elfogadható búzát a Sziget-vidék falvai termeltek. A megyében a legnagyobb méretű gabonás- és szénáspajták ezen a vidéken épültek a jelzett időben. A viselet kiszínesedése hamarabb megindult, mint a Rinya mentén, a hímzéskultúra is hamarosan polgári hatásokat mutatott — a szigetvári zárdában tanuló jómódú parasztlányok közvetítésével — az 1870-es években. 33 A fokozott gyermek születéskorlátozás itt vált először szembetűnővé. Szigetvár közvetlen környékén már az 1850-es években jó hasznot hajtott 21 A Kaposvár környéki falvak (pl. Hetes, Kaposújlak), a Kaposmentiek (pl. Igal, Somogyaszaló, Attala), s általában a jómódú német falvak jártak élen a lótartásban. 3(1 KIRÁLY István: Fejezetek a Somogy megyei szarvasmarha tenyésztés történetéből. Somogyi Almanach 7. Kaposvár, 1962. 194—196. 31 Az 1395. évi statisztika szerint Somogy megyében magyar fajta marha 61.7° '„, mokány vagy riska 4,7, pirostarka 21,1, borzderes 1,5, egyéb 7,4. Belső-Somogyba tartozó járásokban a csurgóit kivéve (ott 51,4%) a legtöbb a szürke magyarfajta marha (barcsi járás 79,5, nagyatád 70,8%) és a riska fajta is (csurgói járás 10,3% barcsi 5,3%, nagyatádi 4,5%). I. kötet 184. 32 KNÉZY Judit: Paraszti tejfeldolgozás és tejtermékek fogyasztása Somogyban (1850) —1945). Somogy Néprajza, II. Kaposvár. 1980. 143. lapon lévő térkép. 33 KOMLÓS Aladárné: Szigetvár vidéki fehér hímzések. Népművelési Propaganda Iroda Budapest, 1978. ZENTAI János: Baranya magyar főkötői. Janus Pannonius Múzeum Évkönyve, 1969—70. 241.
