A dél-dunántúli aprófalvak és szórványok település- és társadalomtörténete - Zalai Gyűjtemény 27. (Zalaegerszeg, 1987)
E-szekció - Knézy Judit: Gazdasági változások Belső-Somogyban a XIX. század második felében
marháik és lovaik számára. 11 Itt, a belső-somogyi homokon a gabonafélék közül főként a rozs termett meg. Jó búza hiányában a hajdina, kukorica, burgonya is kenyérpótlóként szerepeltek. 12 Az új növények közül a burgonya termelése aránylag ezekben a községekben vette a megyében a legnagyobb lendületet (pl. Kutas, Csokonya, Lábod), 1 ' 5 többet termeltek, mint amennyi önellátásukhoz kellett. Len eladásáról Csököly vált ezidőben híressé, jóllehet lent és kendert másutt is termeltek Belső-Somogyban. b) Sziget-vidék az előbbinél lényegesen jobb búzatermő terület. Elég módos, az előbbieknél a fejlődésben egy fokkal előbbre járó falvak csoportját jelenti — közelebb a pécsi, szigetvári, eszéki stb. piacokhoz, a barcsi átkelőhöz. A jelentős magyarmarha tartás mellett elég korán, már a XIX. század első felében, lónevéléssel is szívesen foglalkoztak e falvakban. 10 A Dráva mentén az előbbieknél szegényebb, nagyobbrészt horvát eredetű, többnyire zsellér, esetleg 1/4-ed, vagy 1/8-ad telkes jobbágyoktól lakott községek néprajzilag jól elhatárolható, két csoportja található: c) Lakócsa és környéke. d) Babócsa—Berzence—Bódvica háromszög által határolt terület falvai. Földművelésük az északabbra fekvő magyar községekénél jelentéktelenebb, még inkább a marha- és sertéstartás hozott számukra hasznot. 10 E területen a legnagyobb a kukoricatermelés az 1790. és 1816. évi adatok szerint. 1 ' A kukoricaliszt kenyerük alapanyaga is, de a kukorica magas aránya szintén az állattartás elsődlegességét mutatja. Érdekes tájfajta itt a bosnyák vagy riska, ún. kuli tehén, illetve marha. Apró termetű, de az általánosabban ismert, szür11 Saját gyűjtés, 1968—70. Csökölyi, rinyakovácsi, gigei idősebb emberek visszaemlékezései alapján. Pl. Mátés Márton, Göncz Sándor Rinyakovácsi, Rostás Sándor Gige, Kispál János és Zsobrák Lajosné Csököly. 12 CSORBA i. m. 1857. 29. 65. 1:! BENDA Gyula: A Somogy megyei adózók termése 1816-ban. Somogy Megye Múltjából. 1977. 149—150. 40 p. m. körül és felett vetettek a következő községekben: Kutas 261, Szulok 130, Tarany és Udvarhely 121, Lábod 96, Csokonya 90, Lad 97, Szabás 76 stb. 14 CSORBA i. m. 71. 90. Lent Belső-Somogyban és a Nagyberek négy horvát eredetű községében termeltek csak, a kendert a megye egész területén. KNÉZY Judit— KERÉKGYÁRTÓ Adrienne: A Buzsák környéki színes paraszti hímzés. Somogyi Múzeumo.*: Közleményei, II. 1975. 119—135. Csököly lentermeléséről már VÄLYI megemlékezett: Vályi András: Magyarországnak leírása. Buda, 1796. I. k. 15 GALGÓCZY Károly: Magyarország, a szerb vajdaság és a temesi bánság statisztikája. Pest, 1855. 120—121. 244. már kiemeli Istvándi gazdáinak lótartását pl. lt! SZUHAY Péter: Kísérlet Dráva-menti történeti csoportok meghatározására. Somogy Néprajza II. 191. összehasonlítja a Sziget-vidékhez tartozó Darány és a Babócsakörnyéki horvátokhoz tartozó Bolhó állatállományát 1806-ban, a Széchenyi uradalom összeírása alapján: Bolhón jóval kevesebb az igaállat, a rideg marhák számának alakulása kedvezőbb. FÉNYES Elek említi a Dráva-mente szép marhaállományát, s hogy ezekkel kiváltképp a horvát lakosok kereskednek, s a sertések tenyésztése fő ágát teszi a népesség jövedelmének. Magyarországnak és a hozzá kapcsolt tartományoknak mostani állapotja statisztikai és geographiai tekintetben. V. 195—199. 17 MELHARD Gyula: Somogy vármegyei gazdaságtörténeti adatok, Kaposvár, 1896. 27. Benda i. m. 148. tó KIRÁLY István: A szarvasmarha-tenyésztés átalakulása Somogy megyében, 1848— 1944. Agrártörténeti Szemle. 1963. 177—207.
