A dél-dunántúli aprófalvak és szórványok település- és társadalomtörténete - Zalai Gyűjtemény 27. (Zalaegerszeg, 1987)
E-szekció - Knézy Judit: Gazdasági változások Belső-Somogyban a XIX. század második felében
ke magyar marhánál jobban tejelő típus. Az itteni zsellér népesség idénymunkával és feles, harmados bérletekkel egészítette ki jövedelmét. 10 e) Belső-Somogy délnyugati felében szintén szegényebb, részben magyar, részben szlovén „vend" eredetű falvak csoportja élt. A késői betelepedés, előnytelen telepítési szerződések következtében szintén sok volt itt a zsellér, kevés a jobbágy. A környező uradalmak idénymunkásai részben innen kerültek ki. 20 Egyes falvakra az erdei állattartás, az erdei haszonvételek egyéb lehetőségei (szénégetés, erdei méhészet, gyűjtögetés, erdei gyümölcsösök) voltak jellemzőek. (Pogányszentpéter, Iharosberény, Iharos, Liszó, Sand). 21 A szőlőhegyekben jelentős és jó minőségű paraszti bortermésről számolnak be a gazdasági írók (pl. Galgóczy) Surdon, Szentmihályhegyen, Bagolán, Zákányon, Somogybükkösdön, ugyanakkor itt a gyümölcstermelés is fontos jövedelmet hozott. 22 f) Külön csoportot képeztek a betelepített német falvak: Lad, Szulók (XVIII. sz.), Mike, Barcs (XIX. század eleje). Ezek részben szerződéses, részben taksás jobbágyok voltak. Kedvező szolgáltatási feltételeik lehetővé tették, hogy a munkaigényes dohány termelésére álljanak rá. Az ún. szulóki dohány felfutása a XIX. század első felében történt. Jó áron adták el Károlyvárosban. A barcsi ún. Waldtabak rosszabb minőségű volt. A dohány művelése komoly családi összefogást igényelt, ezért nagycsaládi szervezetben éltek és együtt gazdálkodtak. 24 Háztartásuk számára mindent megtermeltek, feles-, harmados bérleteket is vállaltak. A vázolt különbségeket a tagosítások, a jobbágyfelszabadítás következetlen véghezvitele még elmélyítette, majd az azt követő gazdasági változások az addigi jellegzetességeket részben új vonásokkal gazdagították, részben újabb differenciálódáshoz vezettek a XX. század elejéig tartó időszakban. A szabadparaszti gazdálkodás a jobbágyparaszti gazdálkodás formáin alapult. 25 Az 185010 KNÉZY Judit: Babócsa és környéke népi táplálkozása. Ethnographia, 1981. 20 Zalai summások néven különböző községekből verbuválódott csoportok szegődtek el a somogyi uradalmakba. Voltak köztük surdiak, liszóiak. beleznaiak, sandiak is. Ezek a falvak korábban Somogyhoz tartoztak. 21 KANYAR József—KERECSÉNYI Edit—KNÉZY Judit: Pogányszentpéter története. Kaposvár, 1968. Egy ilyen erdőből élő községet mutat be. A kanizsai piacra hordták be az erdőben gyűjtögetett gyümölcsöt, gombát. Szénégetéssel is foglalkoztak. 22 GALGÓCZY i. m. 293 „Somogyban kitűnőbb borok közül valók: a gombai, horvátkúti, marczali, kőröshegyi, hajmási, lellei, mind a Balaton körül, továbbá a surdi, szentmihályhegyi, bagolai és zákányi a Dráva mellékén .. . kevés kivétellel fehér, legfeljebb siller bort teremnek." 23 A XVIII. század végén a Széchenyiek csokonyai uradalmához tartozó Barcs és Szulók községekből az uradalom jövedelme évi 265 Ft, a teljes jövedelem 21-ed része. (KANYAR József dr.: Harminc nemzedék vallomása Somogyról. Kaposvár, 1967, 128—129.) A XIX. század elején a szulki dohányt már Németladon, Tapazdon, Rinyaszentkirályon és Mikében is előállították. (T. Mérey Klára: Somogy megye mezőgazdasága 1790—1848. Kaposvár 1962.) Zágrábban, Károlyvárosban és Fiumében adták el. 21 KNÉZY Judit: A nagycsaládi szervezet kérdései a belső-somogyi református családoknál a reformkor végétől a XX. század közepéig. PAB-VEAB Értesítő, 1982. Veszprém, 415. 25 BEND A Gyula— HOFFMANN Tamás—SZILÁGYI Miklós—SZUHAY Péter: A magyar paraszti mezőgazdaság technikai újításai a 19—20. században. Budapest, 1982. Kiállításvezető. 30.
