A dél-dunántúli aprófalvak és szórványok település- és társadalomtörténete - Zalai Gyűjtemény 27. (Zalaegerszeg, 1987)

E-szekció - Kerecsényi Edit: Az erdő szerepe a zalai parasztság XVIII—XIX. századi gazdálkodásában

Az istállózó állattartás és a rétgazdálkodás fejlődésével a XIX. század folyamán az erdei legeltetés veszített jelentőségéből, de „főleg ínséges időkben" még századunkban is gyakorlat maradt. A gubacsgyűjtés Egyes években számottevő hasznot hajtott a parasztságnak a tölgyesekben a gubacsgyűjtés ill, a -termés értékesítése is. A bőrcserzés és textilfestés ezen nélkülözhetetlen alapanyaga keresett exportcikk volt, ezért a gubacsot jó áron vásárolták a kereskedők. 1750-ben gróf Batthyány arra utasította tiszttartóját, hogy ha kevés a makk, szedessen gubacsot. Egy köbölért 5 garast is fizethet, hiszen az előző éviért Bécsben 10 garast adnak.

32 Értékes volta miatt azonban a legtöbb földesúr hamar eltiltotta szedésétől jobbágyait. A Batthyányak pl. már 1753-ban, majd 1766-ban is tilalmazták azt a kanizsaiak számára. Ugyanekkor a makkoltatást — bár több megszorítással — bizonyos pusztákon még engedélyezték.

33 Sümeg mezőváros jegyzőkönyveiben is többször olvashatunk a makk- és a gubacstermés árverésen történő értékesítéséről. 1834-ben 499 Ft-ért kelt el például, 1843-ban pedig arról olvashatunk, hogy a licita 4

00 pengőforinton kezdődik.

34 Erdei méhészkedés Számottevő hasznot hajtott még a lakosság számára az odvas fákban lakó méhek kifosztása.

30 Hogy milyen nagy mennyiségű mézhez és viaszhoz juthattak ezáltal, arra a korabeli iratokból következtethetünk. 1749-ben pl. a letenyei jobbágyok azt panaszolják, hogy bár az erdőt nem használják, mégis évente 3 q mézet kell az uraságnak szolgáltatniuk.

36 1798-ban Kanizsa tanácsa is elrendelte a város erdejében felállított méhesek elhordását, mert különben az erdőpásztorral felégetteti őket.

37 Az odvas fák kifosztása, sőt az élő családokkal levágott és hazaszállított odúk termelésbe állítása azonban a tilalmak ellenére is szokásos volt megyénkben még a közelmúltban is. A nagykanizsai Thúry György Múzeumnak szép gyűjteménye van az efféle méhlakásokból.

38 32 OL. Batth. Körm. 1313. Maj. Lad. 14. No. 15/1. 17. 33 OL. Batth. P. 1317. f. 85. No. 2. c; TGYM Okm«, 72. 167. 1. H/4., OL. Batth. P. 1313. Maj. Lad. 14. No. 62/1. 1753. 34 ZML, Sümeg jegyzőkönyv 1834. aug. 16. és 1843. júl. 16. 35 ZML, Inquisitiones Magistratuales Fasc. 2. 1740—1749. és fasc. 8. 1772. 30 ZML, Acta Sedium Dominalium Fasc. 2. No. 6. 37 TGYM Okm., 72. 4. 1. Tanácsjegyzőkönyv 8. 38 KERECSÉNYI Edit: A népi méhészkedés története, formái és gyakorlata Nagykanizsa környékén. Bp. 1969. Néprajzi Közlemények, XIII. 3—4.