A dél-dunántúli aprófalvak és szórványok település- és társadalomtörténete - Zalai Gyűjtemény 27. (Zalaegerszeg, 1987)
E-szekció - Kerecsényi Edit: Az erdő szerepe a zalai parasztság XVIII—XIX. századi gazdálkodásában
Egyéb erdei haszonvételek, gyűjtögetés Az erdő a fán és a fentebb említetteken kívül is sok hasznos dolgot adott még az embernek. Szedte és fogyasztotta gyümölcseit: a szamócát, a málnát, a csipkebogyót, a szedret, a bodzavirágot s a gesztenyét. A vadalmából, -körtéből és -cseresznyéből pálinkát főztek. Tavasztól őszig szedték a gombaféléket, közülük több fajtát télire meg is szárogattak. Tavasszal ácsfúróval megcsapolták a nyír-, a juhar- és a bükkfát, s levüket hol hűsítőként, hol gyógyszerként fogyasztották, sőt a beteg jószággal is itatták. A népi gyógyászatban sok erdei fa és lágyszárú növény virágát, termését, gyökerét vagy más részét hasznosították. Nem egy nincstelen „füves aszszony" élt szinte csak az értük cserélt terményből vagy csekélyke pénzből. Gyűjtötte a nép a fagyöngyöt is. Disznókkal etette, vagy enyvet főzött belőle. Az enyvesvesszővel énekesmadarakat fogott. A gyufa elterjedéséig a bükk- és cserfatapló a tűzgyújtásnak volt nélkülözhetetlen eszköze. A nagyalakú taplóból széket, táskát készítettek. Sokféleképpen hasznosult az iszalag is. Gazdasági épületek favázát fonták be vele, kukoricakast, tyúkülőkosarat, méhkast, tárolóedényeket, gúzst készítettek belőle, sőt kukoricaszár és venyige kötözésére, valamint ruhaszárító kötélnek is használták. A fűzfa és mogyoró hasított vesszeje a hordóabroncsot pótolta, „szíjácsával" pedig kosarat, szalmaedényt kötöttek. A nyírvessző seprűnek volt igen alkalmas. 39 Bár az erdei gyűjtögetést a már említett 1879. évi XXXI. tc. értelmében, mint lopást •— legalábbis elvileg — büntették, a nép még a közelmúltban is „ősi jogának" érezte az erdőt, s ha tehette, felhasználta vagy értékesítette javait. i T. f^. - » "V'-..... U A fakitermelés mint bérmunka Téli időben sok parasztnak juttatott szerény, de biztos jövedelmet a fakitermelés, mint bérmunka. 1813-ban pl. a keményfa öljenek levágását, fűrésszel és fejszével való felvágását 40, a lágyfa ölének feldolgozását pedig 24 krajcárban állapította meg Zala megye. (Ugyanakkor egy „faragó házas gazda", de egy erdőpásztor évi bére is mindössze 18 Ft volt/' 0 ) Gyakran előfordult, hogy a földesúr egy-egy erdőrész tarvágását vagy irtását árverésen adta bérbe egy-egy faluközösségnek, egy vagy több „favágó bandának". Egy banda általában 3 tagból állt. A fa kitermelése természetesen sok fogatos gazdát is keresethez juttatott. A XVIII. században gyorsan szaporodó fűrészmalmokról nem szólok itt, mert azokban a parasztságnak csupán egy szűk rétegét foglalkoztatták. 39 A Thúry György Múzeumnak igen gazdag múlt századi gyűjteménye van a népi erdőkiélés tárgyi anyagából is. 40 OL. P. 623. Széchenyi es. lvt. III. kötet 1. Dominium Szentgyörgy vár, Pölöske és Egervár. II. rész. 187.
