A dél-dunántúli aprófalvak és szórványok település- és társadalomtörténete - Zalai Gyűjtemény 27. (Zalaegerszeg, 1987)

E-szekció - Kerecsényi Edit: Az erdő szerepe a zalai parasztság XVIII—XIX. századi gazdálkodásában

s egy-egy darab bozótos vagy erdő felégetésével iparkodtak mielőbb művelésre alkalmas földet nyerni. A savanyú erdei talaj azonban gyorsan kimerült, s így egyre újabb irtásokra kényszerültek. De a földesurak is igyekeztek minél több munkáskezet szerezni birtokaikra, ezért kedvező feltételekkel csábították letelepedésre a jövevényeket. Irtásra kényszerültek azok a jobbágyok is, akik nem, vagy csak csekély telki földet kaptak uruktól. Semjénházán 1728-ban pl. a 11 örökös jobbágy csupán 35,5 hold szabaddá nem tett irtásföldön és 23,5 kocsinyi irtásréten gazdálkodott. A legnagyobb szántó 6, a legkisebb 1/2 holdas volt.

8 A Petriben lakó 10 örökös jobbágy is kizárólag irtásföldeket művelt, összesen 30 holdat. Közülük négy gazda 4—4, négy 3—3, kettő pedig csupán 1—1 holdat. Irtásrétjük együttesen 22 holdnyi volt. A földeket két nyomásban, 4 igavonóval és háromszori szántással művelték, s többnyire két és félszeres termést adtak.

9 Az irtások alkalmával a telepesek először saját kunyhójuk körül égették föl az erdőt, majd egyre távolabb kényszerültek. így jöttek létre az apró irtásfalvak, a szórvány-, ill. szeres települések, melyeken általában egy-egy nemzetség ült. Még az 1780-as években készített József császár-féle első katonai felmérésen is számos, erdők ölelésében megbúvó falucskát láthatunk. Az irtásföldekre nem vonatkozott a nyomáskényszer, s mivel nem voltak úrbéres jellegűek, a lakosság nem adót, hanem csupán bizonyos bért fizetett utánuk a földesúrnak. Ám ahogy gyarapodott a megye lakossága, s váltak népesebbé a falvak, úgy kötötték a földesurak is engedélyhez,

10 majd mind szigorúbb feltételekhez az irtásokat. 1731-ben Kallosd betelepítésekor pl. a kapornaki apátság szántók létesítése céljából engedélyezi az irtásokat ott, ahol makktermő fa nincs, de a rajtuk termett gabonából már nemcsak tizedet követelt, hanem holdanként 1 kappant is. Ha pedig a földesúrnak az irtásokra szüksége lenne, azokat tisztességes árért át kell adniok.

11 Ez mind gyakrabban meg is történt, mivel az irtásföld allodiális jellege miatt a visszaváltás nem ütközött törvénybe. Gyakran előfordult az is, hogy az uraság csak bizonyos cél érdekében engedélyezett vagy végeztetett irtást. 1823-ban pl. Inkey Ádám szőlőtelepítés céljából adta ki irtásra a nagyrécsei Csehi-pusztán lévő ,,szép és hasznos" erdejét 9 nagyrécsei lakosnak. Elrendelte még, hogy az irtáson legfeljebb két kishold terjedelmű parcellákat létesítsenek. A telepítés érdekében kivágott fát a parasztok saját hasznukra fordíthatták.

12 A XVIII. század második felétől temérdek erdő esett áldozatául a fa ipari nyersanyagként — pl. hamuzsír — történő hasznosításának.

13 A kal8 ZML, Conscr. Univ. Ö. 22/b. 103—104, 105, 106. 9

Uo. 10 Országos Levéltár, (a továbbiakban OL.) 623. Széchenyi cs. levéltára III. kötet. 17. sz., Pölöske 190. H. 1—26. 11 ZML, Kapornaki apátság gazdasági iratai f. 6. No. 1. 12

Thúry György Múzeum Okmánytára, (a továbbiakban TGYM Okm.) 72. 172. 1. 13 A hamuzsír ugyanis nélkülözhetetlen alapanyagát képezte a salétrom, a szappan- és üveggyártásnak valamint a textiliparnak.