A dél-dunántúli aprófalvak és szórványok település- és társadalomtörténete - Zalai Gyűjtemény 27. (Zalaegerszeg, 1987)
E-szekció - Kerecsényi Edit: Az erdő szerepe a zalai parasztság XVIII—XIX. századi gazdálkodásában
Az 1791. évi 57. törvénycikk fő célja szintén az erdők pusztulásának megakadályozása volt: felhatalmazta a vármegyéket, hogy az erdők pusztítását — akár zárlattal is — akadályozzák meg. 3 A ZML Közgyűlési irataiban nyomon követhetjük a vármegye, s a birtokosok erőfeszítéseit, hogy legalább a gyümölcstermő és makkos erdőket megkíméljék a pusztulástól. 1803-ban pl. a megyei közgyűlésen a csehi lakosok azt panaszolják, hogy a mihályfaiak — miután saját erdejüket teljesen kipusztították már — az ő erdejüket rabolják, s őket ahol érik, verik.'* 1810-ben Inkey Ádám ugyanott a kisrécsei nemesek oktalan erdőpusztításáról számol be, s kéri az erdők bírói zár alá helyezését. 5 I. Ferenc 1807. évi V. dektrétuma már nemcsak az élőfák és sarjadékok pusztítását tiltotta meg, hanem az erdei legeltetést is mindaddig, amíg az új hajtások olyan magasságot nem érnek el, melyeket az állatok már nem képesek lelegelni. 6 Az 1848. évi X. törvénycikk 4. §-a szerint, ahol a volt jobbágyok a földesúr erdejében valamely javadalmat élveztek, az elkülönözést a földesúr vagy akár a jobbágy kérelmére meg kell indítani. Hatására egymást követték az elkülönítési perek, melyeknek szenvedő alanya szinte mindig az egykori jobbágy lett. Az így létrejött községi (városi) erdőket ettől kezdve az állami felügyelet alatt álló erdőközbirtokosság kezelte. Egyéni gazdák is telepíthettek vagy vásárolhattak erdőt, ám ezek Zalában nem voltak számottevőek. Első általános erdőtörvényünket csak 1879-ben hirdették ki XXXI. törvénycikként. Számos fejezete alapjaiban érintette a parasztság erdőkiélési jogát. Megtiltotta ugyanis — többek között — a moha, a gubacs, a makk, az erdei gyümölcs, a gomba és a fanedv gyűjtését, „lopását", a kérgek lehántását és természetesen a faizást. (Az utóbbiról külön címszó alatt szólok.) A jogszabályok és törvények mellett már a XVIII. század első felében gyakran találkozunk a telepítőlevelekben s egyéb úrbéri iratok között a faizási jogot, a makkoltatást stb. korlátozó földesúri rendeletekkel és tilalmakkal is. Ezért a lakosság egyre inkább „loppal élte az erdőt". Tekintsük át most már, mit is adott az erdő a XVIII—XIX. században a zalai parasztságnak! Elsőként a legfontosabbal, az irtásföldekkel, majd a faizással, az erdei legeltetéssel és egyéb haszonvételekkel foglalkozom. Az irtások A törökkel vívott harcok során pusztává lett zalai falvakba 7 a XVIII. század első felében valóságos népvándorlás indult a sűrűbben lakott országrészekből sőt az osztrák örökös tartományokból is. Az erdőben megbúvó túlélők is sietve vették birtokba a kevésbé elvadult szántókat és réteket, 3 ZML, Közgy. ir. 1803. aug. 1. 75/20. « ZML, Közgy. ir. 1803. júl. 1. 104/9. 5 ZML, Közgy. ir. 1810. 26. G Corpus Juris Hungarici 1807. 21. tc. 7 ACSÁDY Ignác: Magyarország népessége a Pragmatica Sanctio korában. Magyar Statisztikai Közlemények Üj folyam, XII., Bp. Ï.896. Zala megye 163—167 és 168 —173. 1.
