A dél-dunántúli aprófalvak és szórványok település- és társadalomtörténete - Zalai Gyűjtemény 27. (Zalaegerszeg, 1987)

A-szekció - Holács Imréné: A szocialista átalakulás hatása a dunántúli településekre

központi szerepkört betöltő falvak gyorsabban fejlődtek. Ezekben az életkörülmények, az infrastruktúra, a lakosság létszámalakulása, a kulturális lehetőségek kedvezőbb eredményeket hoztak, mint a kisebb településeken, vagy az olyan falvakban, amelyekben a gazdasági fejlődésnek e kedvező feltételei nincsenek meg. E differenciálódáshoz még az is hozzájárult, hogy a centrumközségek is többé-kevésbé igyekeztek a megyeszékhely kiemelt fejlesztésének politikáját a maguk és a hozzájuk csatolt községek viszonylatában kialakítani. Ennek negatív hatásai egyikével, az iskolakörzetesítés problémáival, éppen napjainkban kell megküzdenünk. Falvaink lakosságának életében az életszínvonal emelkedésének lehetőségét nagymértékben meghatározta a termelőszövetkezetek fejlődése, megerősödése, a háztáji gazdálkodás eredményessége. Az életszínvonal emelkedése azonban differenciáltan következett be, amelyet a természeti körülmények, a gazdálkodási környezet, az urbanizáció mértéke, s az egyes tudati tényezők tettek szükségessé és lehetővé. A munkabérből származó jövedelem egységesen, de nem egyformán és nem egyenletesen növekedett, s nőtt a társadalmi juttatásból származó bevétel aránya is. Ez különösen az elmúlt évtizedben volt érezhető a nyugdíjak alakulásában. Az általános tendenciák valamennyi település lakosaira vonatkoznak, méretük azonban eltérő. Az alapvető szükségletek kielégítése mellett egyre inkább a fejlettebb fogyasztási szükségletek kerülnek előtérbe. Ugyanazon szükségleteket egyre inkább értékesebb árukkal elégítik ki. A szolgáltatások fogyasztói aránya növekszik és gyorsabban nő, mint a termékfogyasztás. Az iparcikkfogyasztás emelkedése megelőzi az élelmiszerfogyasztás emelkedését. Ez utóbbi folyamat esetében jelenleg lassúbbodás tapasztalható. A lakásra fordított kiadás falvainkban magasabb, mint a városokban. A lakosság többsége saját lakásban lakik. A lakások színvonala növekszik. Bár a víz- és a csatorna-ellátottság nem mindenhol kedvező. Itt évszázados lemaradottságot kell a szocialista településfejlesztésnek behoznia és ez nem történhet meg néhány évtized alatt. Óriási fejlődés van viszont a propán-bután gáz és a Dunántúlon a vezetékes gáz fogyasztásában. Természetesen nem lehet mindent fejleszteni és nem lehet egyformán. A tervezésbeosztás realitáson nyugodhat. Van, ami általánosan tapasztalható és egyforma valamennyi településben, van ami nem. A jövedelemben tapasztalható közeledés az egyes települések lakossága között; a nyugdíj, a családi pótlék azonos. Ugyanakkor van, ami a falvakban nincs, pl. : dotált városi közlekedés, a lakáshoz jutásnál nagyok a különbségek, villanyáram ára közötti különbség, színházi lehetőségek, s az infrastrukturális ellátottság adottságai sem egyformák még ma sem és nem is lehetnek a közeljövőben sem. A gazdasági fejlődés-differenciáltság demográfiai vonatkozásokat is tartalmaz. Ennek jellemzői a koncentráció és a dekoncentráció folyamatainak felváltása és ötvözete. A dunántúli településhálózatban is tapasztalható volt a felszabadulást követő években a városok gyorsmérvű felduzzadása. Az iparosítás a munkaerőt városba szívó hatást váltott ki, amely a hatvanas évek éjéig volt a legerősebb. Ezt követően egy relatív dekoncentráció állt be. Nö-