A dél-dunántúli aprófalvak és szórványok település- és társadalomtörténete - Zalai Gyűjtemény 27. (Zalaegerszeg, 1987)

A-szekció - Holács Imréné: A szocialista átalakulás hatása a dunántúli településekre

gazdasági alapokat, mint pl. Celldömölk, Mohács. Nagymérvű fejlesztés indult meg bányászvárosainkban az urbanizáció, valamint az infrastruktúra, illetve a lakosság létszámának és ellátottságának gazdasági megalapozására; pl. Tapolca. A gazdasági élet fejlesztésének tudatos településpolitikája az állami döntések következtében fokozottan érvényesült a hetvenes években. Ez már olyan régebbi városokat is kedvezően érintett, mint pl.: Pápa, Nagykanizsa. Az ipar és a kereskedelem mellett városaink fejlődésére a mezőgazdasági nagyüzemek is hatást gyakoroltak. Napjainkban ez a termelési rendszerközpontok kialakulásában is érezhető. Az anyagi ellátottság emelésén túl, a foglalkozásszerkezet alakulására, a város lakosságának jövedelmi viszonyaira is rányomja bélyegét a mezőgazdasági nagyüzemek eredményes működése. E folyamat új városok kibontakozásához is hozzájárult. Pl. Barcs, Lenti. A mezőgazdaság szocialista átszervezése alapján kialakult nagyüzemi mezőgazdaság eredményei a falvak fejlődésében mindjobban meghatározó jelentőségűek. Az iparszerű eljárások meghonosodása a mezőgazdaságban, a koncentráció, a specializáció, az új vezetési formák, a népgazdaság többi ágaival való szorosabb kapcsolat kialakítása, a mezőgazdasági üzemek kiegészítő tevékenységének kifejlődése a falvak gazdasági szerkezetének átalakulásához vezettek és vezetnek napjainkban is. A falvak gazdasági struktúra-átalakulási folyamatában jelentősek a következő, mind erőteljesebben ható tendenciák: a foglalkozási struktúra átalakulása, a kommunális ellátottság javulása, a jövedelmi színvonal, a fogyasztás-szerkezet, az életmód megváltozása. Ez éreztette hatását az emberek gondolkodásában is; a társadalmi tagozódást illetően a vagyoni rétegződés helyett mindinkább a munkamegosztásban elfoglalt hely válik a megítélés alapjává. A falvak népe éppen a mezőgazdasági nagyüzemi gazdálkodás következtében mind heterogénebbé válik. Eltűnt már a ,,homogén magyar falu" és ezzel együtt a magyar „paraszt" fogalma. A mezőgazdasági nagyüzemekben ma már az ipari jellegű munkatagozódás a jellemző. A mezőgazdaság már valóban a marxi gondolat megvalósítója: „az ipari munka válfajává" vált. E gazdasági fejlődés azonban nem fejt ki egységesen pozitív hatást. A gazdasági fejlődés alapján olyan falutípusok alakultak ki: mint a hagyományos falvak, az átalakult falvak, mely átalakulás a tevékenységi körre, közszolgáltatásra egyaránt vonatkozik, a városias község, a városjelölt falu, de ezek mellett vannak még szórványtelepülések is. E különböző típusokra különbözően hatott a mezőgazdasági termelés nagyüzemivé válása. A kisközségek hátrányos helyzetén ugyan nem segített, sőt hozzájárult azok elnéptelenedéséhez és az ingázás fokozódásához. Bizonyos kulturális veszteséget is jelentett a nagyüzemi termelés. A korábbi paraszti eszközök, a korábbi paraszti életmód és annak tartozékai — köztük igen sok valóban sajátos kulturális érték — veszendőbe mentek. — Ezek megmentése napjainkban mind jobban tudatosodik. — Ugyanakkor feloldotta a régi zártságot és nyitottá tette a falusi életviszonyokat, ami viszont pozitív eredmény. A falvak átalakulása, fejlődése az ország, így a Dunántúl területén sem egyenletes. A nagyobb belterületi népességgel rendelkező, a kedvező fekvésű, mezőgazdasági üzem központjával, vagy ipari üzemmel rendelkező, esetleg