A dél-dunántúli aprófalvak és szórványok település- és társadalomtörténete - Zalai Gyűjtemény 27. (Zalaegerszeg, 1987)
D-szekció - L. Szabó Tünde: A Somogy megyei falvak műemléki problémái
rát eredményezett, egy olyan igényesebb szakmai- (munka-,) közösségi- és magatartási kultúra feltételrendszerét is megteremtette, amely kedvező lehetőséget kínál a munkássá válást kísérő művelődési igények fejlődéséhez. Ezzel egyidőben az tapasztalható, hogy a falvakat — zártságuk és gazdasági fejlődésük megrekedtsége miatt — sajátos módon éppen az a tradíció fojtogatja, mely korábban az itt élők kultúrateremtő, -fenntartó, alkotó közösségeiben teljesült ki. E kulturális polarizáció—izoláció a kistelepülések lakói előtt rövidre zárja a szellemi progresszió áramkörét, elérhetetlen világgá merevíti a kultúra számos értékét, állandósítja a rossz közérzetet és azt a meggyőződést, hogy csak lakóhelyükön kívül tágul a világ. Hazánk 3200 településéből 1500 az aprófalu és ennek fele 500 lakoson aluli. Jellemző tendencia, hogy az 1000 lakosnál népesebb községekből is elvándorolnak az emberek, s ezzel tovább gyarapodik az aprófalvak száma. E folyamat a dél-dunántúli régió népességmozgásában különösen szembetűnő. Somogy 169, ezer lakoson aluli társközségében él a megye népességének 36%-a. A 169 település közül 1970 és 1980 között 5-ben nőtt, 24-ben stagnált, 56-ban fogyott, 84-ben pedig erősen fogyott a népesség. Mindezen aligha csodálkozhatunk, hisz az említett aprófalvak a közlekedési, kereskedelmi, egészségügyi, közoktatási és közművelődési szolgáltatások tekintetében rendkívül kedvezőtlen helyzetben vannak. A művelődési alapellátás gondjainak érzékeltetésére hadd említsek néhány jellemző adatot. 2 A 169 társközség közül 105-ben nincs óvoda, 84-ben nincs általános iskola. Csak alsó tagozat 63-ban, alsó—felső tagozat 22 társtelepülésen található. Igaz ugyan, hogy Somogy megye általános iskolás tanulóinak 99,3 százaléka a körzetesítés eredményeként szakrendszerű oktatásban részesül, de az sem hallgatható el, hogy ezért közel 6 és fél ezer kisiskolás kényszerül naponta utazni. A korai elindulás,, a késői hazaérkezés, az utazással járó időveszteség, a felnőtt utazótársak magatartásának, beszédének káros hatása jelentősen csökkenti a szakrendszerű oktatás előnyeit. Nem beszélve arról, hogy a zsúfolttá vált körzeti iskolák többségében meg kellett szüntetni a jól felszerelt szaktantermeket, s ami még szomorúbb: egyre inkább csökken az „egy főre eső tanári szóadag", a nevelői figyelem, gondoskodás. A kis településekről az iskolával együtt eltávoztak azok a tanítók, tanárok is, akik falvaikkal együtt „koptak", öregedtek el. A fiatal nevelők nem szívesen mennek kis településre dolgozni, igaz, a tanítóképző nem is készíti fel őket az osztatlan iskolákban, összevont tanulócsoportos osztályokban történő munkára. A közművelődés gondjai még égetőbbek, ezekről részletesen külön korreferátumban hallhatunk. A falvakban élés tehát a vitathatatlan fejlődés ellenére is hátrányos helyzetet jelent, a kis településeken élés pedig a hátrányos helyzetnek szinte minden elemét sűríti. Ez még azzal a sajátos ténnyel is kiegészül, hogy a cigány lakosság legrosszabb körülmények között élő csoportjai is többségükben a kis településeken és azok vonzáskörzetében lelhetők fel. A magyar szellemi élet fejlődésének kétségtelen ténye, hogy 1950 óta 2 A művelődésügy helyzete Somogy megyében. A Somogy megyei Tanács V. B. anyaga Kaposvár, 1982. 28. o. Kézirat.
