A dél-dunántúli aprófalvak és szórványok település- és társadalomtörténete - Zalai Gyűjtemény 27. (Zalaegerszeg, 1987)

D-szekció - L. Szabó Tünde: A Somogy megyei falvak műemléki problémái

kialakult a művelődési otthonok hálózata és a kulturális szolgáltatások rendszere. A községi művelődési otthonok száma 1950 és 1981 között 414-ről 2075-re nőtt. Az 1000 falusi lakosra jutó művelődési otthonok számát tekintve régiónk megyéi jóval a 4,2-es országos átlag fölött állnak. Zalában 9,3, Baranyában 7, Tolnában 5,7, Somogyban pedig 4,5 művelődési otthon jut 1000 községi lakosra.

3 A művelődési otthonok állapotáról és a bennük folyó munka színvonaláról ehelyütt csak annyit kívánok megjegyezni, hogy az intézmények több mint egyharmadának állaga és felszereltsége teljesen korszerűtlen, a népművelők döntő hányada pedig szakképzetlen. Az ezer községi lakosra jutó tévé-előfizetők számát tekintve Tolna kivételével a másik három megye a 249-es országos átlag alatt van/

1 Az 1000 községi lakosra jutó színházlátogatási adatok szerint Somogy országosan az első, Zala és Baranya viszont a második helyen áll. A mozilátogatást jelző adatok is igen kedvezők; Zala a 2., Baranya az 5., Tolna a 6., Somogy pedig a 7. hellyel dicsekedhet.

5 Nem kevesebb eredményt vallhatunk magunkénak az irodalmi, a zenei és a képzőművészeti élet vagy a népművészeti hagyományok ápolása, továbbfejlesztése terén. A kulturális élet prosperitását jelzik a kiemelkedő közművelődési rendezvények, fesztiválok, az irodalmi és művészeti alkotóműhelyek határainkon is túlmutató sikerei. Ám éppen az effajta büszkélkedés közben kell emlékezetünkbe idézni Leninnek a kulturális forradalomról szóló nézeteit. Ö ugyanis Oroszország kultúrájáról szólva sohasem a kulturális csúcsteljesítményeket emelte ki, hanem a tömegek alacsony kulturális színvonalát írta a cárizmus számlájára; Oroszország kultúráját sohasem Tolsztoj, Csernisevszkij vagy Gorkij színvonalával jellemezte, hanem az írástudatlanság megdöbbentő számadataival. Ebből megítélhetően : Lenin kultúrán — és persze civilizáción — mindenekelőtt a tömegek kultúráját, kulturáltságát értette.

6 A kis település lakójára sajátos életrendet kényszerít sorsa. Ha a mezőgazdaságból él, ha eljár falujából dolgozni, fizetett és házimunkájának világa rendszerint bekebelezi szabadidejének világát, vagy szabadidejét többé-kevésbé kimeríti a pihenőidő. S mivel köztudott, hogy az ember nem akkor művelődik, szórakozik, amikor fáradt, hanem csak miután kipihente magát, az önépítő művelődésnek többnyire nem jut hely a falusi ember életrendjében. A kényszerűség diktálta jövedelemkiegészítő tevékenységtől vagy az utilitarista gondolkodás által motivált anyagi gyarapodás szándékától persze távol állnak a művelődési szükségletek, és távol is maradnak mindaddig, amíg a szükségszerűség birodalmába tartozó tevékenységformák hegemóniája uralja az életcélokat. Mi hát a teendő? Nyugodjunk bele abba, hogy az aprófalvak lakói önmagukat rekesztik ki az ország szellemi—kulturális színteréről, és hogy ismét egy, a háború előtti „mélyvilági lét" jellemezze a falvak életét? A szalonnafogyasztás egyoldalúságán már rég túljutott a falusi ember, a szellemi javak bőségkosarát azonban még nem nyújthatjuk át neki. 3

Uo. 101. o. ''Uo. 193. o. 8 TÖKEI Ferenc: Lenin és a kulturális forradalom — A társadalmi formák marxista elmélete. Kossuth Kiadó, Budapest, 1977. 384. o.