A dél-dunántúli aprófalvak és szórványok település- és társadalomtörténete - Zalai Gyűjtemény 27. (Zalaegerszeg, 1987)

D-szekció - Kotnyek István: Településszerkezet és alsófokú iskolahálózat Zala megyében

2. Az alsófokú iskolahálózat alkalmassá tétele a mennyiségben bővülő és minőségében más feladatok megoldására A tankötelezettségen és a minimális művelődési anyagon túltekintő feladatmeghatározásokkal, mint említettük, már a századfordulót követően találkoztunk, éspedig nemcsak elméleti szintű, hanem konkrét javaslatokkal is, a Tanácsköztársaság idején pedig mindent átfogó művelődéspolitikai koncepcióval. A két világháború között is egyre többször vetődött fel a korszerűsítés kérdése. Addig azonban, míg az alsófokú oktatás intézményhálózata annyira ki nem épült, hogy a tankötelezettségi mutatóban meghaladja a 90 százalékot, erre legfeljebb csak gondolni lehetett. Nyugodtan mondhatjuk, hogy — nagyrészt a Klebelsberg-program eredményeként — a cél újrafogalmazására csak a 30-as évek végén kerülhetett sor. Nem véletlen tehát, hogy ekkor került sor a nyolcosztályos elemi iskola létrehozását kimondó, 1940. évi XX. törvény elfogadására. Az ennek végrehajtására kiadott Népiskolai Utasítás a népiskola feladatát illetően így fogalmazott: „...A népiskola feladata, hogy a gyermeket vallásos és erkölcsös állampolgárrá nevelje, illetőleg a nemzeti művelődés szellemének megfelelő általános és gyakorlati irányú alapműveltséghez juttassa és ezáltal az életben való helytállásra és további tanulmányokra is képessé tegye .. ."

30 E célkijelölés azt is jelentette, hogy ezentúl olyan iskolára lesz szükség, amelyik az általános alapműveltségen túl a további tanulmányokra is felkészít. Mindez az előzőkhöz képest szervezeti és tantervi változást is igényelt. Nem bontogatva tovább e témát a törvény megvalósítására rendkívül kevés esély volt. Egyrészt azért, mert maga az iskolahálózat kiépült ugyan, de nem erre a bővített feladatra, másrészt azért, mert ekkor már folyt a II. világháború. A bevezetéssel kapcsolatos megyei törekvések vizsgálata ennek ellenére sok érdekes tanulsággal szolgálhatna. (A jövő neveléstörténeti kutatásaiban helyet érdemelne.) A megvalósításkor megkívánt feltételrendszert illetően egyedül a tanítólétszám volt elfogadható. Amíg ugyanis 1910-ben a 414 elemi iskolában 744 tanító működött, 1940-ben a 397-ben már 835.

:31 A tulajdonképpeni kopernikuszi fordulat az alsófokú oktatás cél- és feladatrendszerét, valamint szervezetét tekintve is 1945-ben következett be, az általános iskola megteremtésével. A tanterv az általános iskola feladataként azt jelölte meg, hogy „. .. a tanulót egységes, alapvető, nemzeti műveltséghez juttassa, minden irányú továbbnevelésre alkalmassá és önnevelésre képessé tegye és közösségi életünk tudatos és erkölcsös tagjává nevelje . . ."'

32 Mindenki sokat várt az új iskolától, ezért a feltételeket senki sem tekin30 Az iskolázási kötelezettségről és a nyolcosztályos népiskoláról szóló 1940: XX. T. C végrehajtása tárgyában a 20 000/1941. V. K. M. sz. rendelettel kiadott Népiskolai Útmutatás. Bp. 1941. 5. 1. :l Alsófokú okt. Zala. 205—213. 1. ZML. Tanfelügyelőségi iratok 1945. (1400—1830) 32 Tanterv az általános iskolák számára. Kiadta a vallás- és közoktatásügyi miniszter 75 000/1946. sz. rendeletével az Országos Köznevelési Tanács. Bp. 1946. 14. 1.