A dél-dunántúli aprófalvak és szórványok település- és társadalomtörténete - Zalai Gyűjtemény 27. (Zalaegerszeg, 1987)

C-szekció - Hajdú Zoltán: Közigazgatási és ellátási körzetesítések a Dél-Dunántúl falusi településhálózatában

2. A mezőgazdasági termelés szervezeti kereteinek változása. A falvakban bekövetkezett gyökeres változások egyik legfontosabb előidézője, hordozója, mozgatója a mezőgazdaság szocialista jellegű átszervezése és fejlődése volt. A mezőgazdaságban bekövetkezett változások erőteljesen hatottak a falvak gazdasági, társadalmi, politikai és települési viszonyaira, az emberek foglalkozási, anyagi, szociális helyzetének javulására.

6 A falusi települések legfontosabb funkciója a mezőgazdasági termelés maradt, bár nagy részük vegyes foglalkozási szerkezetűvé vált, fokozatosan csökkent a mezőgazdaságban foglalkoztatottak száma és aránya. A mezőgazdaság átalakulása sokösszetevős folyamat, melyben szerepet játszottak gazdasági, társadalmi, politikai, műszaki, szervezeti tényezők. E viszonyrendszerből a mezőgazdaság és a településhálózat, valamint a mezőgazdasági termelőszövetkezetek szervezeti és üzemi kereteinek változása és a településközi körzetesítések közötti kapcsolatokat érintem, különös tekintettel a termelőszövetkezetek és a tanácsok kapcsolatára. Az 1950-es években létrehozott termelőszövetkezetek még nem képviseltek jelentős gazdasági erőt, nem voltak sem korszerűek, sem nagyüzemek. A földterületük kicsi, taglétszámuk alacsony, állat- és eszközállományuk jelentéktelen volt. Sem területi, sem települési vonatkozásban nem képeztek egységet. (4. táblázat.) Az 1960-as évek elején sok szempontból fontos, hatásaiban ma is érezhető folyamatok indultak el a termelőszövetkezetekben. A szocialista átszervezés után még néhány évig a belső gazdasági problémák kötik le a szövetkezeteket, de a nagyarányú gazdasági építkezések előnyösen hatottak a települések fejlődésére. A községi tanácsok és a szövetkezetek kapcsolatában még a tanács a meghatározó. Az akkori irányítási, tervezési, ellenőrzési gyakorlat mellett a tanácsok lényegében a termelőszövetkezetek tervlebontó hatóságaivá váltak. Az 1960-as évek közepéig a körzetesítéseket az jellemezte, hogy a tsz területe és központja igazodott a tanácsi igazgatási beosztáshoz. Az 1960-as évek második felében a termelőszövetkezetekben kialakulnak az önálló vállalati gazdálkodás feltételei. A termelőszövetkezetek és a tanácsok között partneri, mellérendeltségi viszonyok jönnek létre. A tsz-ek egyesülési folyamataiban egyszerre jelentkeznek a belső gazdasági, termelési, szervezési és a „külső", igazgatási, településfejlesztési szempontok. Az 1970-es években lezajlott tsz-egyesítések esetében már kevéssé figyelhető meg a tanácskörzetekhez való igazodás, igazítás, de a járáshatárokat átszelő tsz-ek még ritkák. A tsz-ek egyesülésének—egyesítésének legfőbb mozgatója a termelőerők koncentrációja, az iparosodott mezőgazdaság, a kedvező üzemméretek kialakítása lett. A termelőszövetkezetek megkezdődő társulási folyamatai, rendszerszerveződései, kapcsolatai teljesen elszakadtak a tanácsi igazgatás területrendszerétől. A társulások fő szempontja az eredményes gazdálkodásra való törekvés. e ANDORRA R.: A magyar községek társadalmának átalakulása. Bp. Magvető, 1979. 167. p. ENYEDI Gy.: Falvaink sorsa. Bp. Magvető, 1980. 185. p.