A dél-dunántúli aprófalvak és szórványok település- és társadalomtörténete - Zalai Gyűjtemény 27. (Zalaegerszeg, 1987)

C-szekció - Hajdú Zoltán: Közigazgatási és ellátási körzetesítések a Dél-Dunántúl falusi településhálózatában

elsősorban a falvakban végbemenő politikai, gazdasági, társadalmi folyamatok irányításában merült ki. A mezőgazdaság szocialista átszervezésében, a termelőszövetkezetek gazdasági, politikai megszilárdításában óriási feladatok hárultak a községi tanácsokra. A tanácsok kezdetben erőteljesen beleszóltak a termelőszövetkezetek gazdasági—szervezeti életének alakulásába. Ez az oka annak, hogy az 1960-as évek elején kísérletek történtek az egy tanács — egy tsz elv megvalósítáására. E törekvésekben az 1962—63-as években Baranya megye járt az élen. A tanácsi körzetesítésben igazi fordulópontot a Minisztertanács Tanácsszervek Osztálya 1965-ben kibocsátott irányelvei jelentettek. Az irányelvek a tanácsi igazgatási egységek és a termelőszövetkezetek területének összehangolását továbbra is a közös tanácsok alakítása alapjának tekintette, de emellett egyértelműen megfogalmazta a tanácsi körzetek és a lakosság ellátási körzetei összehangolásának igényét is. E központi irányelvek hatására Baranya, Somogy, Zala megyékben meggyorsult a községi tanácsok összevonásának folyamata, Tolna megyében pedig megkezdődött a közös községi tanácsok szervezése (1966. X. 1.). 8 közös községi tanács alakult egyszerre, összesen 17 községgel. A 2022/1968. Korm. sz. határozat ismét foglalkozott a tanácsi körzetesítés kérdéseivel és meghatározta, hogy a tanácsi körzetek kialakítását lehetőleg 1975-ig be kell fejezni. E határozat nyomán mind a 4 megyében felgyorsult a közös községi tanácsok szervezése. A közös községi tanácsok létrehozása nem fejeződött be 1975-re. Az 1970es évek második felében is napirenden volt a tanácshálózat folyamatos átszervezése. Somogy megyében 1977-ben és 1978-ban további közös községi tanácsok megalapítására került sor. A járási, városkörnyéki igazgatás átalakulásával a másik 3 megyében is sor került néhány új közös községi tanács szervezésére, ill. területi rendszerének megváltoztatására. A községközi kapcsolatok szempontjából nagy jelentőségű változás a nagyközségi igazgatási struktúra létrejötte. A nagyközségek megkapták a korábbi járási funkciók egy részét, így több ágazatban magukhoz vonták a kisközségek ellátását, kiszolgálását. A nagyközségi igazgatás továbbfejlődése alapvető változásokat eredményezhet a községközi kapcsolatok jellegében. A városkörnyéki igazgatás megszervezése elsősorban nem a községek egymás közötti kapcsolatait érintette, hanem a község—város kapcsolatok rendjét változtatta meg. A tanácsi körzetesítés folyamatát értékelve megállapíthatjuk, hogy egy-egy időszakban különböző szempontok játszottak szerepet a tanácsrendszer körzetesítési folyamatában. A településhálózat és a községek funkcionális kapcsolatainak alakulása szempontjából meghatározó, hogy a községi (helyi) tanácsok földrajzi értelemben területi tanácsokká váltak. 1970-ig folyamatosan csökkent az önálló tanácsú községek száma, kis és közepes méretű tanácskörzetek keletkeztek. 1970—1980 között elkezdődött ezeknek az összevonása, s így nagy területű, magas településszámú tanácsi körzetek jöttek létre. A falusi települések nagyobb része (az aprófalvak szinte kivétel nélkül) társközséggé alakult. A tanácsi körzetesítés kihatott az alapfokú intézményhálózat más egységeinek körzetesítésére is.