A dél-dunántúli aprófalvak és szórványok település- és társadalomtörténete - Zalai Gyűjtemény 27. (Zalaegerszeg, 1987)

B-szekció - Lepsényi Imre: A falvak és az értelmiségi utánpótlás

Segédanyagainkban és fórumainkon a pályaválasztási felkészítést végző és a döntést segítő pedagógusoknak orientációs feladatként ismétlődően határoztuk meg (73/74; 76/77): ,.A felsőfokú pályákon (pedagógus, jogász, orvos, mezőgazdász) a megfelelő férfi arány elérése érdekében szükséges a gimnáziumi fiú arány javítása." Közös erőfeszítéseinket a fiúarány emelkedésének kedvező tendenciája, de nem elégséges mértéke jelzi. A pedagógiai hatást időszakonként (1981/82. 28%) háttérbe szorította a társadalmi hatás (az értelmiségi pályák presztízscsökkenése). 2. Az empirikus adatok szociológiai megközelítésének tapasztalatai alapján differenciálni kell az orientációs tevékenységet a településtípusok és a szülők foglalkozása szerint. Az alultervezés (az egyéni adottságokhoz és képességekhez viszonyítva) pálya- és iskolaválasztás vonatkozásában egyaránt a falusi, fizikai dolgozók gyermekeire jellemző. Ők képviselik társadalmi rétegünket a legkisebb arányban a gimnáziumba jelentkezők közt. Ugyanakkor magas tanulmányi átlaguk jó képességű tartalékra utal. 3. Ezt a tartalékot kell mozgósítani az értelmiségi utánpótlás érdekében. Ennek szükségességéről meg kell győzni a pedagógusokat. Azok az osztályfőnökök, akiknek nevelőmunkája a személyiség ismeretén alapszik, képesek az egyénre és környezetére való közvetlen ráhatással az értékalakítást elvégezni. 4. Bizonyos felsőfokú pályákhoz (pedagógus, orvos, jogász, közgazdász, külkereskedő, mezőgazdász) a gimnázium az egyenes út. Ezt egyértelművé tette a fakultáció bevezetése (tanterv, óraterv). A gimnázium főként felsőfokú továbbtanulásra felkészítő jellegét egyértelműbben lehetne hangsúlyozni az országos szakmai közvéleményben (ez is értékalakítás). A gyakorlati blokk kiemelése helyett, (melyre jelenleg úgy sincs pénz), a gimnázium utáni, tanfolyami, szakmai képzés lehetőségét kellene megteremteni a tovább nem tanulóknak, illetve az általános képzési előzményre igényt tartó foglalkoztatóknak (posta, vasút, szolgáltatás, gyermekgondozás stb.). Tehát a bizonyos szellemi pályákra való kerülés esélyét lényegesen meghatározza a 14 éves korban hozott iskolaválasztási döntés. 5. A felsőfokú pályák presztízsének csökkenése, a kezdő, fiatal értelmiség anyagi és foglalkoztatási gondja az erőtere a jövő érdekében igényelt és végzett értékalakító (gyakran a szülővel és gyerekkel „személyes harc"-ot folytató) munkának. Szükséges lenne, ha ezen értékvesztést korrigáló tevékenységet a társadalmi hatás alátámasztaná, erősítené és ezzel felgyorsítaná, ha nem is azonnal a fizetések rendezésével (ennek rövid távon úgy sincs realitása), de legalább az értelmiségi munka értékének, jelentőségének hangsúlyozásával. 6. Gazsó Ferenc: Az ifjúság társadalmunk szerkezetében (Társadalomtudományi Közlemények 1982/4) c. tanulmányában az alábbiakat írja a 70-es évekről: „A mobilitási utak lényegesen módosultak... A folyamatban a korábbinál jóval kisebb szerepet játszott az ún. strukturális mobilitás. Ennek mértéke