A dél-dunántúli aprófalvak és szórványok település- és társadalomtörténete - Zalai Gyűjtemény 27. (Zalaegerszeg, 1987)

B-szekció - Aubert Antal: A mezőgazdaság területfejlesztő szerepe Baranya megyében

sági szabályozók lehetővé tették a mezőgazdasági nagyüzemeknek az ipari (1967-ben), majd a kereskedelmi (1976-ban) feladatok ellátását is, ez elősegí­tette a települések lakosságának jobb áruellátását (húsfeldolgozás, palackozás, zöldségárusítás stb.). A mezőgazdaságból származó jövedelem tette lehetővé a nagyarányú la­kásépítést a falvakban. A termelőszövetkezetek az 1970-es években — általá­ban a települések központjában — sorra hozták létre az irányítás központi épületeit. Igen nagy infrastrukturális hatása volt a szakosított telepek létre­hozásának is. A telepek létesítésével párhuzamosan meg kellett teremteni ezek közművesítését is (út, villany, víz, csatorna), amely az összes beruházási költ­ség 1/5-ét tette ki (1975—1980-as átlag). Ezenkívül a termelőszövetkezetek közvetlenül is elősegítették a települé­sek fejlesztését. Ilyen például a munkával, gépekkel, építőanyagokkal történő hozzájárulás az utak r járdák, törpevízművek építéséhez, a villamosításhoz. Van­nak olyan települések, ahol a Tsz, illetve ÁG átvette a művelődési ház üze­meltetését, közös beruházásban részt vállalt a bölcsőde, óvoda építésében, fenntartásában. Mindezen túlmenően a mezőgazdasági dolgozók a házak, telkek után fi­zetett adóval, a nagyüzemek a községfejlesztési hozzájárulással, a gépjármű- és jövedelemadó befizetésével közvetett úton is hozzájárulnak településük fej­lesztéséhez. III. Megvizsgáltam a mezőgazdaság településfejlesztési bevételekhez való hozzájárulásának a települések fejlődésében játszott szerepét is. A település­fejlesztés döntési és finanszírozási rendszerének gyakorlata az, hogy az egyes településeken keletkezett tiszta jövedelem bizonyos részét elvonják, központo­sítják és úgy irányítják vissza a településhálózatba, hogy annak túlnyomó többsége lekötődik a felső- és a középfokú központokban. A megyei tanács újraelosztó funkciója következtében a mezőgazdaság hozzájárulását egy-egy konkrét település fejlődéséhez egyértelműen nem lehet kimutatni, hanem csak a megye egészére. A központosított tiszta jövedelem alapján azonban egyér­telműen megállapítható, hogy a települések fejlődésében, fejlettségében a me­zőgazdaságnak is jelentős szerepe kell hogy legyen. Megvizsgáltam a IV. és V. ötéves tervidőszak főbb településpolitikai jel­lemzőit és célkitűzéseit, összevetve a két tervidőszak koncepcionális elképzelé­seit — amely a gyakorlatban nagyrészt meg is valósult — egyértelműen meg­állapítható, hogy a megye településhálózat-fejlesztési politikáját a IV. ötéves tervidőszakban decentralizáltabb politika jellemezte (országos összehasonlítás alapján), míg az V. ötéves tervidőszakban ez a centralizált koncepció felé toló­dott el. Változatlanul fennállnak a megye aprófalvas szerkezetéből adódó problé­mák. Ezért nemcsak a megyei támogatás aprózódik szét a sok település között, hanem a községeket megülető helyi bevételek is. A településhálózat korszerű­sítése lassú, a megye önerőből nem képes meggyorsítani a településhálózat át­alakítását. A mezőgazdasági nagyüzemek településfejlesztő hatásának kimuta­tása igen sokrétű és bonyolult vizsgálati módszereket igényel. A következők­ben ezen eljárások közül igyekszem egyet bemutatni.

Next

/
Thumbnails
Contents