A dél-dunántúli aprófalvak és szórványok település- és társadalomtörténete - Zalai Gyűjtemény 27. (Zalaegerszeg, 1987)

B-szekció - Bősze Sándor: Kisipari szolgáltatás az aprófalvas Somogyban

Megyénk iparában is érezhetőek a történelmi változások, a kiegyezés utáni években megindult, viszonylag dinamikus fejlődés elakadt. A háborút lezáró békék megfosztották Somogyot a déli piacoktól. Hatását elsősorban a Drávamenti járások érezték. A tőkehiánnyal küszködő nagybirtokok uralta megyében termékeny talajra talált Rubinek Gyula koncepciója, mely múlt század végi agrárius elveket hangoztatott. A nagybirtokosoknak nem állt érdekében, hogy az olcsó mezőgazdasági munkaerőt egy esetleges iparfejlődés elszívja. A merkantil és az agrárius fejlesztést igénylő csoportok között az ellentétek ismét kiéleződtek. Ez a szemlélet a megye iparára is rányomta bélyegét. A kevésbé tőkeigényes kisipar mennyiségi fejlődését segítette. 1925—1932 között Somogyban 1100 fővel gyarapodott az iparosok száma. (1. tábl.)'

1 Százalékokra kivetítve a bázisévhez viszonyítva ez 15,5%-os gyarapodást jelentett, ha a népességszámhoz viszonyítjuk, akkor mindössze 0,2%-os a növekedés. A kisközségek esetében az iparosok számszerinti növekedése szintén 15,5%-os gyarapodást mutatott. Az aprófalvas településekben élő iparosok részesedési aránya 3,34%) volt az össziparosságon belül, amely egyhelyben topogást mutat. A kisiparosok számának alakulását a lakosság rendkívüli szegénysége is befolyásolta. Somogy megyében a mezőgazdaság válsága erősen érződött, a lakosság ellátása sok nehézségbe ütközött. Nem is lehet csodálkozni, hogy volt olyan ipartestület, ahol a tanoncok tanítási díját természetben kérték.

5 A lakosság számának fluktuációja (háborús emberáldozatok, zempléni bevándorlók) változtatott a foglalkozási arányokon. Somogyban 1910—1917 között felére csökkent az ipari keresők száma, s csak 1920-ban érte el a világháború előtti létszámot.

6 A kisipart hátráltató tényezők közül első helyen kell említeni a nyersanyaghiányt. Másodikként, belső piacot korlátozó hatása miatt, a mezőgazdaság stagnálását, mert 1921-ben még 30—60%-os lemaradások voltak a háborút megelőző évek átlagai mögött. A harmadik visszahúzó erő az infláció megoldási kísérletben a szanálási válságban mutatkozott. Ez országos viszonylatban közel 20 000 kisműhely bezárását jelentette. A kormányzat központi intézkedésein kívül Somogy megyében is megpróbáltak helyi beavatkozással enyhíteni a gondokon. A lengyeltótiak 1918— 1920-ban felemelték az ipartestületi tagdíjakat, hogy a befolyt pénzből a hazatérő társaikat segélyezzék.

7 BEREND T. Iván—RÁNKI György: Magyarország gazdasága az első világháború után 1919—1929. Bp. Akad. K. 1966. 88., 98—99., 284. p. RANKI György: A kisipar szerepe a (magyar kapitalista fejlődésben. Történelmi Szemle. 7. évf. 1964. 2. 423—425., 444—445. p. 4 Az 1. és 2. táblázat részletesebben: BŐSZE Sándor: Somogyi kisiparosok élete 1920—1948 között. Szakdolgozat. Kaposvár, 1982. 2. tábl. 5 Somogy M. Levéltár (továbbiakban: SML.) Kéthely és Vidéke Ipartestület iratai (továbbiakban: Ip. test.) jkv. 1923—1927. 1923. aug. 26. e

T. MÉREY Klára: Az Ipartörténet területi kutatásának néhány problémája. Századok. 114. évf. 1980. 6. 992—996. p. 7 SML. Lengyeltóti Ip. test. 141/1920.