A dél-dunántúli aprófalvak és szórványok település- és társadalomtörténete - Zalai Gyűjtemény 27. (Zalaegerszeg, 1987)

B-szekció - Bősze Sándor: Kisipari szolgáltatás az aprófalvas Somogyban

Szembetűnő jelenség, hogy — a dunántúli, sőt országos adatokkal összehasonlítva — megyénkben megnövekedett a háziiparosok száma, s ez félig intézményesített jelleget is öltött.

0 A következő szakmákat űzték háziipari szinten: szövés, kötélgyártás, kosárfonás, szitakészítés, bognármunkák, gyertyaöntés, varrónői munkák, szita-, ostornyél- és tarisznyakészítés. • * * Most pedig megvizsgáljuk, hogy az eddig elmondottakat mennyiben támasztják alá a számok. Előtte meg kell jegyezni, hogy a mellékelt táblázatok zöme százalékos adatokat mutat, mert a felhasznált források helyenkénti pontatlansága miatt az abszolút számok feltüntetése felelőtlenség volna. Trendek és viszonyok elemzésére viszont alkalmasak. 1920-ban 7091 fő — a megye lakosságához viszonyítva l,90%

n — 1925-ben pedig már 1404 fővel kevesebb önálló iparost találtunk. A lakosság számához mérten 0,37%-os, az iparos létszámhoz mérten pedig 20%-os az apadás. Feltehetőn az arányok romlása elsődlegesen a szanálási törvényeknek tulajdonítható. 1925-ben (1. tábl.) a megyében 372 500 fő élt, ebből 5687-en voltak önálló kisiparosok. Ez a lélekszámhoz viszonyítva 1,53% volt, amelytől Kaposvár (3,26%), a szigetvári (1,85%) és a tabi (1,62%) járás pozitív irányban tért el, míg a többi 7 járásban a különbség negatív volt. A legkedvezőtlenebb értéket, 1,08%-ot a kaposvári járás mutatta. A termelésben elfoglalt helyük szerint a következő sorrend alakult ki (2. tábl.): bőripar (22,98%), építőipar (19,46%), faipar (16,49%), ruházati ipar (12.64%)), a fémipar (12,43%), élelmiszeripar (6,07%), végül az egyéb szakmák. A megyei adatok sorrendben és arányaikban teljesen eltértek az országostól,

10 ami összefüggött a megye agrárviszonyaival. Az alacsony gépesítési színvonallal párhuzamosan emelkedett a kovácsok, a bognárok, a kocsigyártók stb. száma. A kőművesek arányát pedig a major épületek változásai is módosították. Itt megjegyzendő, hogy számukat a balatoni fürdőkultúra kiterjedése kedvezően befolyásolta. Persze, más reláció is észrevehető, a lakosság szűkös anyagi viszonyaira enged következtem, hogy a szabók és a cipészek zömében javítással foglalkoztak. A szakmacsoportok járásonkénti megoszlása megközelítően egyforma volt. A csoportokon belül már több eltérést mutatnak a számok. Egyetlen példát szeretnék kiragadni. Az 1925. évi adatlapok csekély számban jeleztek varrónőket az igali, a barcsi, a csurgói, a tabi és a marcali járásban, Kaposváron viszont 92-t írtak össze.

11 A megyei, járási adatokat a falvakéval kiegészítB T. MÉREY Klára: A gyáripar Somogy megyében a két világháború között a Somogy megye múltjából. Szerk. Kanyar József. Kaposvár, SML. 1972. 216—218. p. SML. Somogyvármegye kgy. jkv. 1922. 272/1983. SML. Balatonszabadi község képviselőtestületének jkv. 1922. jan. 27. !) Magyar Statisztikai Közlemények. 86. Bp. KSH. 1934. 72—73. p. "'BEREND T. Iván—RÁNKI György: Magyarország gazdasága az első világháború után 1919—1929. Bp. Akad. K. 1966. 248. p. 11 BŐSZE Sándor: I. szakdolgozat 11. p.