A dél-dunántúli aprófalvak és szórványok település- és társadalomtörténete - Zalai Gyűjtemény 27. (Zalaegerszeg, 1987)

B-szekció - Csiszár Károly: Az aprófalvak létrejöttének gazdasági tételei Vas megyében

Pl.: Nemesmedves 4,6%, Orrfalu 16%, Felsőszölnök 16,1%, Farkasfa 16,9%, Szalafő 18,5%. A mezőgazdasági terület termőképessége is alacsony, átlagos talaj értékszáma 29,8%. A terület 47,8%-át erdők borítják. A megélhetés fő forrásai: erdőgazdálkodás, fakereskedés, fuvarozás, régen a szénégetés. Háziiparát főleg a gerencsérség képezi ma is. Miután a mai napig jelentősebb ipari üzem nem települt e körzetekbe, fokozódott a kedvezőtlen életkörülmények taszító hatása, ezért minden téren megmutatkozó leépülés jellemző rájuk. A szűkös eltartóképesség befolyásolja a demográfiai folyamatokat. Az ebbe a kategóriába tartozó egységek többsége a századforduló előtti, vagy a körüli időben elérte népesedési csúcspontját, aztán stagnálás, majd hanyatlás következett. PL: Szalafő 1890-bn, Kétvölgy, Orrfalu, Velemér 1900-ban, Duka, Szatta, Hegyhátszentmárton 1910-ben érte el a legnagyobb lélekszámot. Velemér népességének 1870-től 1941-ig való alakulását mutatják az alábbi számok: 408 — 430 — 419 — 446 — 438 — 428 — 393 — 372 Szattán ugyanebben az időben: 203 — 212 — 209 — 225 — 236 — 221 — 227 — 210 Ispánk községben 1949-ben 249 fő lakott, 1976-ban csak 57 fő, ami a település elhalását jelenti. A falu lakóházait többnyire budapestiek vásárolják meg hétvégi üdülési céllal. Ebben a kategóriában 1949—1970 között a népességszám csökkenése: 30,2%. A népesség elvándorlás az elmúlt években is tovább gyorsult, 1970—76 között 1/5-del, 21,1%-kal csökkent általában a lélekszám, de: Ispánkon 61,5%-os, Keledén 48,8%-os, Daraboshegyen 44,7%-os a csökkenés. Az elvándorlás mértéke ezekben a községekben rég meghaladta azt a léptéket, amit a terület korlátozott eltartóképessége szükségszerűvé tenne, arányai pedig oly mérvűek, hogy a demográfiai struktúra erősen torzult. Pl: növekszik az inaktív korúak száma. A demográfiai „erózió" megfordíthatatlan folyamattá vált, megfelelő társadalmi—gazdasági bázis hiánya miatt e községek a felszámolódás útjára léptek. Jellemző rájuk még: — az infrastruktúra szintje nagyon alacsony, — az 1960 óta épült lakások aránya 11,4%, — az intézményhálózat leépülőben van. Gyorsan fogyó népességű, gyengén fejlett, agrárjellegű kisfalvak, másodlagos funkciókkal: 30 községet sorolunk ide 17 500 fős lakossággal. Sok hasonlóságot mutatnak az előző típussal. Ugyancsak a megye dombvidéki tájain találhatók, Kernen esháton, Kemenesalján, kisebb mértékben az Őrség területén is. A szántóterület aránya valamivel nagyobb az előzőnél (47,3%), a folyamatok ütemében, mértékében mutatkozik különbség. A kedvezőtlen jelenségek