Közlemények Zala megye közgyűjteményeinek kutatásaiból - Zalai Gyűjtemény 26. (Zalaegerszeg, 1987)
Szőke Béla Miklós—Vándor László: Kísérlet egy táji egység településtörténeti rekonstrukciójára. (A Kis-Balaton progrgamot kísérő régészeti leletmentő ásatások (1980—1985) tapasztalatai)
nál kiásott temető sírjainak gazdagsága 31 ill. a közvetlen környék gót és langobard temetői 32 érzékeltetik. Nem véletlen tehát, hogy vidékünk — egyébként sem nagyszámú — népessége is ennek az erődnek a védelmébe menekült, annál is inkább, mert az egyik feltehető bevételi forrását jelentő hídvégi átkelő is eljelentéktelenedhetett. E helyett a Vörs—Fenékpuszta közti Balaton-szoroson keltek át a kereskedők, ami bár nehezebb lehetett, mert csak kompon lehetett megtenni ezt az útszakaszt, mégis az erőd és környéke biztos és nagy piacként mágnesként vonzotta őket. Ennek az átkelőnek az ideiglenes voltát mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy az erőd jelentőségének megszűnésével újra a hídvégpusztai átkelőhöz tértek vissza a kereskedők. Nem lehet véletlen, hogy a IX. század közepén, amikor Zalavár—Várszigeten a keleti frank birodalom egyik közigazgatási központja kiépül, ennek az átkelőnek a biztosítására egy jelentősebb település létesül az átkelő déli végénél. Ügy látszik, hogy e telepet azonosítani is lehet egy 876—880 között kelt oklevélben említett helységgel, amelyet az „igen tiszteletreméltó Gundbato diaconus" birt „ad Quartinaha iuxta Bilisasseo" azaz a Balaton melletti Quartinaha-ban, amit az ott álló Keresztelő Szt. János templommal, udvarházzal, parochiával, ingó és ingatlan tulajdonával a regensburgi Szt. Emeramus kolostornak adományozott. Azaz, erősítette meg újra az oklevél, azt a Zalánál lévő tulajdonát, amit egy bizonyos Fropreht már valaha hűbérben bírt (id est ad fluvium Salam, quod Fropreht iam olim in beneficium habuit). 33 Annak a kritériumnak, hogy egy telep egyszerre a Balatonnál és a Zalánál is feküdjön, csak egy, a Zala torkolatában fekvő telep felel meg. Ez nem lehet azonos Fenékpusztával (mint egy ideig feltételezték), 3 ' 1 hiszen ott csak a múlt század óta torkollik a Balatonba a Zala, s nem is lehet Kolon, 35 mint azonosítási javaslatként ugyancsak elhangzott, mert az a Zalától távol, és az Alsó-Zalavölgy medencéjére néző domboldalon fekszik. A hídvégi átkelő déli oldalán feltárt szolgálónépi falu több mint húsz házzal, fejlett kerámiával, és gazdag leletanyaggal, ami a telepet pontosan a IX. sz. közepétől a X. század közepéig keltezi, továbbá elkülönült „iparos" negyedével (pl. egy sorba rendezett kenyérsütő-kemenceegyüttest tártunk fel a telep Ny-i szélén) azt a benyomást kelti, hogy egy nemesi udvarház kiszolgálására létesült telepkénl funkcionált, s minden reményünk meglehet arra, hogy a továbbiakban az udvarház és a templom is napvüágra kerül. Hosszabb ideig tartó vita zajlott arról, hogy vajon a Balaton vízszintingadozása mennyire volt jelentős, s hogy ez miként befolyásolta az ember megtelepedését ezen a tájon. J1 BARKÖCZI László: Das Gräberfeld von Keszthely—Fenékpuszta in dem 6. Jahrhundert und die frühmittelalterlichen Bevölkerungsverhältnisse am Plattensee. Jahrbuch des Römisch-Germanichen Zentralmuseums Mainz. 18. (1971) 179—199. 32 SÁGI Károly: A vörsi langobard temető. Arch. Ért. 87 (1960) 1—10.; uő. Das Problem der pannonischen Romanisation im Spiegel der völkerwanderungszeitlichen Geshichte von Fenékpuszta, Acta Antiqua, 18. (1970) 147—196. ^Magnae Moraviae Fontes Historici, III. Diplomata, epistolae, textus historici varii, ed, L. HAVLÍK. Brno, 1969. 68—69. ^SIMONYI Dezső: Fenékvár ókori neve. Antik Tanulmányok, 9. (1962) 27—30. 35 Ld. : 3. jegyzet, 41.
