Közlemények Zala megye közgyűjteményeinek kutatásaiból - Zalai Gyűjtemény 26. (Zalaegerszeg, 1987)
Szőke Béla Miklós—Vándor László: Kísérlet egy táji egység településtörténeti rekonstrukciójára. (A Kis-Balaton progrgamot kísérő régészeti leletmentő ásatások (1980—1985) tapasztalatai)
tulása beteljesedik. Kiskomárom védi a hídvégi rév előterét, amit a sorozatos támadások miatt megerősítenek. Mögötte Zalavár őrzi az északra vezető utakat és egyben ellátja a hídvégi átkelő őrizetét, amely a korabeli iratok, levelezések tanúsága szerint kulcsfontosságú volt a Balatonvidék védelme szempontjából. 27 Míg Zalavár sosem került török kézre, a török torkában fekvő Kiskomár 1600-ban, majd 1664-ben is elesik,'13 s ezután már újjá sem építik. A térség falvai közül végleg elpusztul Báránd, Búrul, Szentiván, Kolon, Jelesnek és Haraszti, a többi 1690 után újratelepül. Területünk középkori építészeti emlékei is szinte teljesen elpusztultak, csupán Garabonc és Zalaszabar temploma őriz középkori részleteket. 1702-ben császári parancsra felrobbantják Zalavárt is, végleg az enyészetnek adva át remek kora középkori temlomait. 29 • • • A fenti vázlatos településtörténeti áttekintés után néhány kérdéssel behatóbban foglalkozunk. Elsőként térségünk települési folytonosságáról, ill. diszkontinuitásáról szeretnénk szólni. Mint a fentiekből kitűnt, táji egységünk lakottsága az elmúlt néhány ezer évben különböző intenzitású volt. Voltak korok, amikor alig, vagy egyáltalán nem lakott hazánk e térsége, más esetekben pedig éppen ellenkezőleg, szinte túlzott módon is kihasználták a vidék természeti adottságait az itt megtelepülök. Találkozunk megmagyarázhatatlan jelenségekkel is. Mert addig, amíg az őskor egyes időszakainak embere azért hagyta lakatlanul ezt a vidéket, mert pl. települési tömbjén kívül esett térségünk, vagy lakatlanul hagyott határsávja volt, (pl. a középső újkőkorban, vagy a középső bronzkorban), esetleg azért, mert egyébként is olyan ritka településhálózat jellemzi, hogy térségünk ebből véletlenül is kimaradhatott (pl. a középső rézkorban) — tehát racionális okokat találunk —, úgy eléggé értetlenül állunk az előtt, hogy miért hagyták üresen ezt a területet a késő bronzkor végén és a vaskor első felében, majd 800 éven keresztül, holott a közvetlenül megelőző időben élte ez a terület egyik virágkorát. Ugyancsak feltűnő, de talán már megmagyarázható vidékünk gyéren lakott volta ill. lakatlanul hagyása a római korban és a kora népvándorlás korában. Két telep, mindkettő falusias jellegű és egy hamvasztásos ill. egy csontvázas ritusú temető mindössze, ami a II—IV. századi lakosságot képviseli, a IV. század második felétől, V. század elejétől egészen a VII. századig pedig teljesen lakatlanná vált vidékünk. Ez az elnéptelenedés éppen akkor történik, a IV. sz. első felében, amikor a kiépülő belső erődrendszer egyik fontos láncszemeként a jól védhető fenékpusztai félsziget déli végén is létrehozzák az erődöt. Az V—VII. században ez az erőd volt már a nagyobb körzet egyedül jól védhető központja, melynek lakosságkoncentráló erejét a keszthelyi öböl egy sor teiepe és temetője mutatja, 30 magának az erődnek a jelentőségét pedig a horrenum27 IVÁNYI Béla: Zalavár és a balatonhídvégi átkelő. A Göcseji Múzeum közlemé nyei, 9. Zalaegerszeg, 1960. 161. 180. 28 Magyarország történeti kronológiája. II. Budapest, 1982. 421, 486. 29 IVÁNYI Béla í. m. 179. 30 Ld.: 2, jegyzet.
