Közlemények Zala megye közgyűjteményeinek kutatásaiból - Zalai Gyűjtemény 26. (Zalaegerszeg, 1987)

Szőke Béla Miklós—Vándor László: Kísérlet egy táji egység településtörténeti rekonstrukciójára. (A Kis-Balaton progrgamot kísérő régészeti leletmentő ásatások (1980—1985) tapasztalatai)

bizonyos Pribina, akit Mojmír, a Duna feletti morvák hercege száműzött" Német Lajostól hűbérbirtokul kapta Alsó-Pannoniának egy részét a Sala nevű folyó környékén. Itt kezdett akkor lakni és egy erődítményt kezdett építeni a Sala folyó egy mocsaras berkében, és elkezdte körös-körül összegyűjteni a népeket, és elkezdett terjeszkedni azon a földön."

9 Ez az erődítmény a Zalavár—Várszigeten feltárt IX—X. századi földvár volt, a „körös-körül összegyűjtött népek" telepeit és temetőit pedig a leletmentő ásatásaink hozták napvilágra, de feltárásaink révén Zalaszabar— Borjúállás szigeten betekintést nyerhettünk egy nemesi család udvarházának életébe is. A feltehetően főként paraszti munkát végző, kisebb részben pedig bizonyos szolgáltatásokat ellátó köznép telepeinek sorát ismertük meg a hídvégi átkelő déli szélénél (e település értékelésére alább még visszatérünk), Balatonmagyaród—Fekete szigeten, Kiskányaváron és a Kányavári szigeten, a Szarkavári dűlőben, az egyik Brúner szigeten, Garabonc—Ófalun, Zalaszabar—Borjúállásszigeten (ahol a nemesi udvarházat megelőzően egy kisebb telep állt), Zalavár—Hosszúszigeten (Rezes), Kövecses szigeten, Esztergályhorváti—Huszárváron. Több temetőt is feltártunk e korból, így Zalavár—Rezesen, Esztergályhorváti—Alsóbárándpusztán, Zalaszabar—Borjúállás szigeten (az udvarház temploma körül), Garabonc—Ófalun (itt két kisebb nagy családi temetőt is találtunk), Zalaszabar—Dezsőszigeten (ugyancsak egy kisebb közösség temetője). Egy nagyobb temető, néhány sírja vált ismertté Zalaszabar— Kisszabarról, a hídvégi rév déli végénél, s e korra tehető a még feltárás alatt lévő vörsi temet5 sírjainak nagy része is. A Zala folyó torkolatának térségében végzett feltárásaink révén a Pribinára, majd Kocel vezetésére bízott keleti frank közigazgatási központról és vonzáskörzetéről rengeteg új ismeretet szerezhettünk. Ismereteink új vonása éppen az, hogy ma már úgy is le tudjuk írni ezt a központot, hogy az annak feltárása révén szerzett ismereteinket tükröztethetjük a közvetlen és tágabb környék feltárásai révén szerzett ismereteinkkel, ezzel életszerűbben, a valós helyzetet inkább megközelítő viszonyrendszert rekonstruálhatunk. Pribina erődítése a Várszigeten állott, mely egy többször megújított kőből, fagerendákból és földből épített erős sánc volt. Ezen, a sziget szélét kísérő erős sáncon belül egy palánkfalu „akropolis" helyezkedett el, mely Pribina és Kocel, majd az őket követő frank comesek feltehetően kőből épült palotáját és egy kőtemplomot vett körül. E palánkerődön kívül egy újabb kőtemplom állt. A Vársziget közvetlen környékén fekvő szigeteken további udvarházak, ill. templomok álltak. Az első, teljesen feltárt nemesi udvarház kisebb boronaszerkezetű palotával és fatemplommal, palánkfallal körülvéve Zalaszabar—Borjúállás szigeten, a Várszigettől DNy-ra feküdt. Attól ÉK-re még egy jelentős kőtemplom került napvilágra, Zalavár—Récéskút-szdgeten. Ez a településegyüttes, s talán még Zalavár—Rezes és Kövecses alkották azt a központi magot (melynek egy részét egy, a Várszigetet körülölelő sánchoz hasonló szerkezetű, helyenként vörösre égett sánc is védett még), amit a források „civitas Pribinae", „Mosaburg" néven említenek. Itt éltek tehát a 9

Ld. 6. jegyzet. Magyar fordítása: GYÖRRFY György: A magyarok elődeiről és a honfoglalásról. Kortársak és krónikások híradásai. Budapest, 1958. 150—157.