Közlemények Zala megye közgyűjteményeinek kutatásaiból - Zalai Gyűjtemény 26. (Zalaegerszeg, 1987)
Szőke Béla Miklós—Vándor László: Kísérlet egy táji egység településtörténeti rekonstrukciójára. (A Kis-Balaton progrgamot kísérő régészeti leletmentő ásatások (1980—1985) tapasztalatai)
zonyos időszakokban temetőket, telepeket is hordtak hátukon. E telepek jellegét az egyik ilyen szigeten, Zalavár—Várszigeten létrehozott, nagyobb hírnévre szert tett erődített település elnevezése „Mosaburg", urbs paludarum (mocsárvár, mocsárváros) 7 beszédesen bizonyítja. Az eddig elmondottak táji egységünknek azon geológiai, természetföldrajzi adottságairól szóltak, melyekhez az itt települni szándékozónak alkalmazkodni kellett. Található azonban itt egy olyan markáns, geopolitikai jelentőségű képződmény, a balatonhídvégi Zalatorkolat, mely az első emberi megtelepedés óta a legegyszerűbb és legkedvezőbb átkelést biztosította a Balaton két partja között és a Zala mocsarain keresztül. Ez a csábító átkelési lehetőség még olyan fontos nemzetközi kereskedelmi útvonalat is ez irányba vonzott, mint a Kárpát-medencét diagonálisan átszelő Adria—Aquincum—Kijev utat. Nyilvánvalóan nem kerülte el térségünk e vonzó adottsága azok figyelmét sem, akik az i. sz. 4. századában belső erődítés építésére szánták rá magukat Fenékpusztánál, és azokét sem, akik egy erődített közigazgatási központot létesítettek a IX. században Zalavár—Várszigeten. Természetesen ugyanakkor, hogy e két jelentős központ létrejötte visszahatott a térségre, s vonzáskörzetükben ugrásszerűen megnőtt a telepek száma, megváltozott az élet minősége. S bár táji egységünk e két meghatározó jelentőségű településén már jelentős múlttal rendelkező régészeti kutatásról beszélhetünk, 8 vonzáskörzetük kutatásáról, főként ami Zalavárét illeti, már kevéssé mondhatjuk ezt el. Pedig ezek ismeretének hiányában maguknak a központoknak a jelentősége, súlya sem ítélhető meg eléggé objektív és egzakt módon. Az alábbiakban először térségünk településtörténeti vázlatát szeretnénk bemutatni az új kőkor elejétől a késő középkorig. Ezt követően meg szeretnénk vizsgálni, volt-e hatással az ember megtelepedésére térségünk sajátos természetföldrajzi szerkezete, ill., hogy milyen tényezők hatottak térségünk sorsának alakulására. így pl. miként befolyásolta azt a hídvégi átkelőhely és a Zalavár—balatonmagyaródi háton futó nemzetközi kereskedelmi útvonal, volt-e összefüggés a feltételezett vízszintingadozás és a megtelepülés között, stb. A legkorábbi megtelepülés nyomait a neolitikus dunántúli vonaldíszes kerámia korai emlékanyagának megjelenése jelzi Garabonc—Ófalu, Zalaszabar—Borjúállás szigeten és a hídvégi átkelő mindkét oldalán. (1. kép) E lelőhelyek alapján úgy látszik, hogy térségünk e korban meglehetősen ritkán és kis lélekszámú telepekkel lakott, a hídvégi átkelő fontosságára azonban már feltehetően ekkor rájöttek. A középső neolitikumban lakatlan volt területünk, a kései időszakban, a lengyeli kultúra idején azonban újra megtelepült itt az ember, s a hídvégi átkelő déli oldalán egy jelentősebb települést hozott létre, melynek egy részét meg is erődítette. E telepen a lengyeli kultúra két ' HERWIG Wolfram : Conversio Bagoariorum et Carantanorum. Das Weißbuch der Salzbulger Kirche über die erfolgreiche Mission in Karantanien und Pannonién. Böhlau Quellen Bücher, Wien —Köln—Graz, 1979. 34—58. 8 SOS Ágnes—BÖKÖNYI Sándor: Die Ausgrabungen Géza Fehérs in Zalavár. Arch. Hung. 41 (1963); ERDÉLYI István: A fenékpusztai régészeti kutatások rövid története. Zalai Gyűjtemény 18. (1983) 59—67.
