Közlemények Zala megye közgyűjteményeinek kutatásaiból - Zalai Gyűjtemény 26. (Zalaegerszeg, 1987)
M.Virág Zsuzsanna: Adatok a Balaton-Lasinja I. kultúra fémművességéhez
középpontjában elhelyezkedő negatív dudor látható. A díszítésnek ez a változata egyenlőre ismeretlen a Csáford—Stollhof típusú korongok körében. 3. A korongok többségén trébelt pontsorokból álló díszítést alkalmaztak. Egyfelől a korongok szélét keretezték több koncentrikus kört alkotó pontsorral, másrészt a két felfüggesztő lyukpártól kiinduló, a korong közepe felé irányuló sávokat, illetve háromszögeket alkottak trébelt pontozással. A dudorok és a trébelt pontsorok minden esetben átnyomódnak a korong előlapja felé. Ez a jelenség a zalavári korongnál csak a középső mélyedés esetében figyelhető meg, míg a poncolt pontok csak az előlapon látszanak. A zalavári korongnál tehát eltérő jellegzetesség, hogy a díszítés, a többi korongtól kükülönbözően, homorú formában jelentkezik. Eddig egyedülálló a pontsorok alkalmazásának rendszere is. Itt nem két, hanem három, pontsorból álló sáv halad a korong széle felől a mélyedés irányába. A két, három pontsorból álló a korong felső, míg az egy, öt pontsorból álló köteg a korong alsó részét díszíthette. A zalavári korong maradványán nem rekonstruálható a Csáford—. Stollhof típusú korongok peremén általában meglevő pontsor díszítés. Ez természetesen nem zárja ki a díszítés egykori létezését a korong eredeti, lepusztult peremén. Ugyanez állapítható meg a felfüggesztő lyukpárok esetében is. A zalavári rézkorong, néhány sajátos vonásától eltekintve, rendelkezik a Csáford—Stollhof típusú korongokat meghatározó alapvető formai és díszítésben jellegzetességekkel, így egyértelműek azok körébe utalható. A Csáford—Stollhof típusú korongok időrendi helyzetének és kulturális besorolásának kérdésében a kutatás hosszú ideig csak különféle tipológiai összefüggések segítségével juthatott előbbre, mivel e lelettípus legtöbb példánya szórványként, kísérőlelet nélkül vált ismertté. 15 A stollhofi leletegyüttesben az aranykorongok mellett réztárgyak is szerepelnek. 16 A réztárgyak jelenléte miatt Pulszky Ferenc számára már az önálló magyarországi rézkor körvonalazása során világos volt az aranykorongok rézkori keltezése. 17 A rézkori aranyleletek tárgyalása során Patay Pál is behatóan foglalkozott a Csáford—Stollhof típusú korongokkal. 18 Észrevette a tipológiai hasonlóságokat a stollhofi kör és a bodrogkeresztúri kultúra karikás, illetve korongos csüngőinek nagyméretű példányai között. A lengyelországi Brzesc Kujawski temető stollhofi típusú rézkorongjának időrendi helyzete, illetve a stollhofi leletben jelentkező szakáiháti típusú laposbalta ugyancsak a bodrogkeresztúri kultúrával való egyidejűséget támasztja alá. 15 A bodrogkeresztúri 13 Kivételt csupán a stollhofi zárt leletegyüttesből származó példányok képeznek: E. Sacken 1865. 126—128; W. von Angeli 1967. 491—496. 1fi A két aranykorong mellett két réz laposbalta, réz spirálcsövecskék és réz pápaszemes csüngők szerepelnek a leletegyüttesben. 17 Pulszky F. 1883. 31.; 1897. 85—86. A stollhofi korongokkal egyetemben több magyarországi példányt is a rézkorba utal: Pulszky F. 1883. 72—73, 21. kép 1—5; 1897. 121. XXIX. t. 1—5. ^ Patay P. 1958. 37—46. összegyűjtötte a típus addig ismert összes példányát, további két magyarországi példánnyal bővítve a kört: Patay P. 1958. 44. o. XVflL t 5—6. 19 Patay P. 1958. 44. o.
